Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
3. A harmadik Ige aztán egészen személyhez szóló Ige. Péter, a legbuzgóbb, legszerszavasabb tanítvány kiküldő parancsot kap. Az lesz a feladata, hogy az Úr kicsinyeit és nagyjait, a bárányait és juhait legeltesse és őrizze. És Jézus Krisztus, a feltámadott Úr nem azt kérdezi Pétertől, hogy szereti -e a bárányokat és a juhokat, hanem azt kérdezi, hogy szereti Őt? Akkor mehet a kicsinyeket és nagyokat legeltetni, őrizni, ha Őt, a Gazdát, az Urat szereti. Szupplikációra induló pataki tanár és diák! Krisztus tőled sem azt kérdezi, hogy szereted -e a főiskolát, szeretnéd -e azt, hogy ez az iskola református maradjon, nem azt kérdezi, hogy szereted - e a falut, szereted -e a magyar népedet, nem azt kérdezi, hogy szeretsz -e gyalogolni, rázós szekereken járni, hanem azt kérdezi, hogy Őt szereted -e? Csak akkor mehetsz szupplikálni eredménnyel, mennyei engedéllyel, ha Őt szereted. Hogyan állasz Krisztussal, az Uraddal, a Megváltóddal? Jobban szereted -e, mint a többi tanár és diák? Van -e itt egy, ilyen szent verseny? Ki mernéd -e hívni versenyre a többieket? De jelentheti azt is, hogy jobban szereted -e Krisztust, mint a szupplikáció anyagi eredményét? Krisztust szereted -e? Szent helyen lenni, az Úr nevében járni kínzó, gyötrő, visszás, eredménytelen és utálatos lehet az Úr előtt, ha Krisztust nem szeretnéd. Ezt a kérdést is rendezni kell, mielőtt elindulnál. Döntően, az egész életre szólóan rendezni kell. Pétertől háromszor is kérdezte az úr, hogy szereti -e. Háromszor kérdezte, mert a botránko- zások éjszakáján háromszor tagadta meg. És Péter harmadszor szomorúan, könnyese mondja ki az igent. Mert tudja, hogy eddig nem szerette eléggé az Urat. És főleg nem azzal a mennyei szeretettel szerette, amivel az Úr szerette őt, és amely szeretet egyedül érdemli meg a szeretet nevet. így induljatok, A hely és a munka szent. Az Úré. Az Úr nevében mentek. Az igazi indító ok, amely mindig jobban legyen valóság, az, hogy az Urat mindennél és mindenkinél jobban szeretitek. Legyen áldott a munkátok. Legyen áldott az életetek. Legyetek áldottak. A dicsőség Istené! Akié az ügy, akié ez a főiskola, akiéi vagyunk mindnyájan. Életünkben és halálunkban egyaránt. Ez a mi egyetlen vigasztalásunk. Ámen. Sárospataki Református Főiskola Közigazgatói Hivatal Dr. Koncz Sándor: A Sárospataki Református Kollégium54 ( felolvasás a szupplikációs istentiszteleten) A sárospataki kollégium kapuja mellől két dombormű tekint a belépőre. Az egyik Perényi Pétert ábrázolja, aki 1531-ben megalapítja az iskolát. A másik a nagy pártfogó, I. Rákóczi György és Lórántffy Zsuzsánna fejedelmi pár emlékét örökítik meg. Mindkét dombormű nemcsak rátekint az érkezőre, hanem utánafordul, kíséri, sőt tekintetével kérdezi: mit keresel itt? Amit keresünk, azt meg is találjuk. A hármas boltozató „ nagyporta” oszlopos, fehérre meszelt árkádjai között emléktáblák mutatják a híres iskola mozgalmas történetét. Az első Kopácsi István, a reformáció korának oskolamestere, megáldja az akkor még ko- lostorépítésü „édesanya” keskeny ajtaján besereglő ifjakat. A második egy év híján 300 évvel ezelőtt, 1650-ben Patakra hívott Comenius, minden korok egyik legnagyobb nevelője, veszi át Lórántffy Zsuzsánnától a növendékeket, hogy mindenkit megelőzve, itt tanítson először szemléletesen. 1671-re és 1675-re emlékeztet a következő két dombormű. Az előző dátum a fekete év, amikor a jezsuiták elűzték az iskolát. Tanár, diák a könyveket, nyomdát szekérre rakva: menekül ekkor a Felvidék és Erdély felé. A második évszám kollégiumunkból kikerült 22 „dalladozó”, parancsra evező gályarabunk emlékét őrzi. 1714. történetét is elbeszéli egy dombormű. 54 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 3,013. 57
