Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
harangokat a község nagy ijedelmére, de Sipos István, Sipos Gyula és Constantin Miklós olyan jól harangoztak, mintha mindig ezt csinálták volna. Műsorunk jól sikerült. CSENYÉTE: Verőfényes napsütésben indult el a csoport Szala községből 28-án d.e. 11 órakor. Soha ilyen jó kedvünk nem volt még útközben, mint most. Igaz, ez az út volt számunkra a legszebb. Kissé hosszú volt, de gyönyörű tölgyerdőben az erdei úton jöttünk. Kiérve az erdőből, nagyon szép kilátás nyílott a völgyekben húzódó falvakra. Még a cél előtt Fáj községet érintettük. Itt a lakosság katolikus, esperesi székhely, szép templomuk van. Ezt a községet elhagyva dimbes-dombos mezei úton haladtunk tovább a cél felé még mindig vidáman. Végre egy dombtetőre érve megpillantottuk a két domb közé épült kis falut, Csenyétét. Egy patak két részre osztja, temploma a község háta mögött egy kis dombra épült a parókiától távol. Kedves, vendégszerető nép lakja ezt a vidéket. Már vártak, elszállásolásunk hamarosan megtörtént. Erdősi „tanár úr” nagy közkedveltségnek örvend. Minden községben csoportvezető tanárnak nézik, már nekünk is csak „tanár úr” marad. Jót derültünk, amikor Kóródy Andor nagytiszteletű úr megkérdezte: „Hát tanár úr milyen szakos?” - Ebéd után itt is, mint minden községben, egy csoport a temetőt járta, Sipos Gyula és Sipos István szokásukhoz híven sírfeliratokat gyűjtöttek. Az esti műsoros istentiszteleten Farkas Zoltán, utána egy háziistentiszteleten Szűcs Endre, másnap reggel fél 7-kor pedig Erdősi János szolgált igehirdetéssel. Négy csoportban gyűjtöttünk. Az eredmény kielégítő, mivel nemcsak itt, hanem minden községben nehéz az anyagi helyzete a lakosságnak. FULÓKÉRCS: Csoportunk két katolikus diákját itt a helybeli katolikus orvos látta vendégül. FELSŐMÉRA: Kérésről elég késő, délután fél ötkor indultunk el. A csoport nagyon jó hangulatban fogott hozzá a leghosszabb úthoz. Már sötétedett, amikor Szalaszend községhez értünk, ez volt Kércs és Méra között a fele út. A szívósság itt látszott meg a legjobban. Az első szakasz: Glasz, Muzsnai, Szűcs, Beregszászy, legalább 1 km-rel vezet a második szakasz előtt: Balogh, Vitányi, Farkas. Utánuk vagy 600 m-re bandukol a harmadik szakasz: Erdősi, Constantin és a két Sipos. Ok négyen Szalaszenden meglátogatták az egyik szállásadót, mégis hamarabb értek Mérára, mert útközben felvette őket egy szekér. A második szakaszt utolérő szekér zörgésének hallatára Balogh felgyújtotta zseblámpáját, és a szekér mellé ugrott, de a lovak úgy megijedtek az ugráló, lámpával hadonászó fiútól, hogy majdnem az árokba fordították a kocsit a 3. szakasz nevető tagjaival együtt, majd elvágtattak. Vitányi meglátta, hogy a mieink rajta ülnek a szekéren, szaladt utánuk, hogy felüljön. 200 m után beérte a szekeret, és addig kapaszkodott, míg Erdősi segítségével bekerült „egy start fejessel” a szekér közepére. Közben az első szakaszt is utolérte a szekér. Beregszászy addig loholt a szekér mellett, míg a fenn ülők segítségével szerencsésen kikötött ő is a szekér fenekén. A megérkező gyalogosokat és szekereket Benke Imre nagytiszteletű úr fogadta szeretettel. Ki-ki szállására ment kipihenni az út fáradalmait. XXXII. KÖRZET: Gönc, Göncruszka, Tornyosnémeti, Hidasnémeti, Hemádszurdok, Zsújta, Abaújvár, Pányok, Telkibánya SZUPPLIKÁNSOK: Kísérő: dr. Erdélyi Dezső, Polányi Aranka Fekésházy Gyula csv, Bartha Ferenc, Balsay Irén, Berka Olga, Bistei Olga, Farkas Irén, Király Anna, Lippay Gizela, Máj érik Etelka, Máj érik Magda, Sipos Klára, Szabó Jolán, Tárczy Ilona, Zöld Katalin 93
