Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1949
Szilvássy János, aki nem úgy kezelt bennünket, mint vendégeket, hanem mint barátokat, régi ismerősöket. Végül mi, a mai diákok. Beszélgetésünkben minden korszak pataki hangja megszólalt. XV. KÖRZET: Heves, Átány, Újlőrincfalva, Tiszanána, Poroszló SZUPPLIKÁNSOK: Kísérő: Dévai Jenő Vizi István csv., Pálóczy Bertalan, Barbócz János, Bodnár István, Bögödi Dezső, Csáki Dezső, Dudás József, Illés László, Kovács Tibor, L. Nagy Ferenc RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:72 A kibocsátási ünnepély, az ünnepélyes eskütétel és az útnak indító áhítat úgy gondolom, nyomot hagyott a csoport minden tagjában. Ügyünk komolyságát átérezve várta csoportunk a Sátoraljaújhely felől érkező vonatot. A helyszűke miatt először két kocsiban helyezkedtünk el, de már Bodrogolaszi után együtt lehettünk egy kis szakaszban. A fiúk élénkek, elevenek. - Kálban kellett átszállnunk a Hevesre vivő vonatra. Ekkor egy nem várt kedves meglepetés ért bennünket. Csoportunk egyik tagjának, Kovács Tibinek az édesanyja vacsorát készített számunkra. Beraktuk csomagjainkat a hevesi kocsiba - egy üres vagonba -, s megbíztuk a őrködéssel Dudás Jóskát. Mi elvonultunk Kovács Tibiékhez. Ott már tíz embernek megterített asztal fogadott bennünket. Minthogy az idővel takarékoskodni kellett, nyomban hozzákezdtünk az evéshez. Egymás után került terítékre a finom húsleves, sült vér krumplival, a kirántott hús savanyúsággal, meg a kétféle sütemény. Ize- sebbnél ízesebb falatok. Alig győztünk fogyasztani. Persze közben emlegettük a konviktusi vacsorákat is. A gondos háziasszony nem feledkezett el távollevő társunkról sem, s az ő számára is készített egy kis csomagot. Köszönetül bemutattunk két háromszólamos éneket. - A vonaton sötétben, állva tettük meg az utat Hevesig. Az állomáson szétnéztünk, vár -e vajon valaki reánk. Mivel csak egy rendőr érdeklődött a kilétünk felől, elindultunk a poros úton Heves irányába. Vígan róttuk az utat, s könnyen rátaláltunk a parókiára. A kapu zárva volt. A zörgetésre kijött a nagytiszteletű úr, ő kísért el a kijelölt szállásunkra. Egyesével ill. kettesével szállásoltak el bennünket a hevesi hívekhez. Útközben még két rendőrrel találkoztunk. Az egyik igazoltatott bennünket, és meghagyta, hogy holnap reggel a csoportvezető jelentkezzék a kapitányságon. - Vasárnap reggel első utam a rendőrkapitányságra vezetett. Nyolc órára rendeltek be, hát ott is voltam a megadott időre. A rendőrfőhadnagy fogadott kedvesen, és figyelmes elbánásban részesültem. A szolgálatunknak és gyűjtésünknek útjába nem gördítenek semmi akadályt. - A többiek a volt református iskolában gyülekezetek, hogy az ünnepély előtt még egy utolsó próbát tartsanak. A második harangozás után, pontosan 10 órakor vonultunk be a hevesi kicsi templomba. Harmonium kíséret nélkül énekeltünk, mert a gyülekezet kántora, aki állami tanító, nem jöhetett el más irányú elfoglaltsága miatt. Az érdeklődés nem volt a legnagyobb. A lelkipásztorral együtt huszonheten jelentek meg. - Nehéz szolgálat volt, nyomasztóan nehéz. ÁTÁNY: Szilva Sándor lelkipásztor: „Átány messze esik Pataktól. Nagy kár, hogy pataki diáktestvérek nem tudják gyakrabban felkeresni gyülekezetünket. így nincs közvetlen kapcsolatunk Patakkal, s a gyülekezet nem érzi eléggé: mit is jelent Patak. A csoport mostani itt forgolódása e szempontból nagyon áldásos volt. Szeretettel mondjuk: a mielőbbi viszontlátásra!” 72 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,378. 77
