Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1951
JELENTÉS A SZUPPLIKÁCIÓRÓL179 /Részletek/ Az előbbi évekkel szemben az idei szupplikációt hosszas előkészület és váradalom előzte meg. Az engedély bizonytalansága miatt több mint egy hónapig készültünk. A gyülekezetek is jó előre kaptak értesítést, s ez hasznos volt, mert több helyen előre elkészített adományok várták a gyűjtőinket. Eredetileg hosszabb időre és nagyobb spártákra terveztük a szupplikációt. Az engedély november 10-től 19-ig szólt, s ennek következtében az utolsó pillanatban átrendeztük a spártákat /kisebbekre/. Az a körülmény is közre játszott, hogy a kultuszminiszter úr vakációt engedélyezett a szupplikáció idejére, s a kollégium vezetősége ennek megfelelően vakációt rendelt el. 33 csoportban indultunk el. A belügyminiszteri engedély hiteles másolata minden csoportvezetőnél ott volt. Egy-egy gyülekezetbe való megérkezéskor a helyi tanácsnál, ahol rendőrség is volt a parancsnokságnál is jelentkeztünk. Az előző években szórványosan előforduló esetekhez hasonló kellemetlenségek nem történtek. Tudomásul vették. Zavartalanul végezhettük munkánkat. Zavar ott volt, ahol a lelkipásztor nem készítette elő a szupplikációt. A szupplikációs naplókból sok mindent meg lehet tudni, fénykép ez a napló. Aki teljes képet akar látni, annak a naplókat is át kell olvasnia. Nemcsak minden naplót átolvastam, hanem minden diákunkat is kikérdeztem tapasztalatairól. Sok olyat is elmondtak, amit a naplóban nem lehet megírni. Látjuk, hogy éles szemmel jártak diákjaink: jót és rosszat egyaránt észrevették, ahol megfordultak: gyülekezetekben, lelkészlakásokban képet nyertek a gyülekezeti egyházi életről, ahol a lelkipásztor személye a legdöntőbb. Rajta áll vagy esik ez a munka. Magam sem láttam ezt eddig ilyen élesen soha, mint most egyéni tapasztalatból. Tükör a szupplikáció minden tekintetben. Rólunk is, szupplikánsokról, tükör. A nagyon szórványosan előforduló fegyelmezetlenség, pontatlanság rossz képet nyújt. Istennek hála sok helyen jó képet mutat ez a tükör, amikor a szuppliklálók testi munkájukkal is szolgálnak, segítenek, amiben tudnak. Ezek a munkák igen jó benyomást tettek a gyülekezetekben. Ebben a tükörben élesen látszik, hogy a szórványokban élők vagy a kis, szegény gyülekezetek hasonlíthatatlanul többet adtak, mint a nagyobb létszámú gyülekezetek. Az adomány nagysága nem a gyülekezetek lélekszámútól függ, hanem a hívők számától. Egyszerű emberek megható ragaszkodással viselik szívükön a kollégium sorsát. Szinte kiérezzük a sorok közül, hogy hátha utoljára adhatunk, tehát adjunk utoljára. Ebben a tükörben örömmel látjuk, hogy a lelkipásztorok legnagyobb része nemcsak az előkészítésben, a maga munkájának, szívességének megbizonyításában, hanem az adakozásban is elöl járt. Sok lelkipásztor megváltoztatta a lányokra vonatkozó véleményét. A lányok szép munkát végeztek, jó emléket hagytak maguk után. A szupplikáció nagy alkalom arra, hogy régi pataki diák és volt tanára találkozzék. Alkalom arra, hogy volt pataki diákokban felébressze a felelősséget a kollégium iránt. Alkalom arra, hogy a jelenlegi pataki diák és tanár közelebb kerüljenek egymáshoz. Alkalom arra, hogy megismerjék a falut, a gyülekezetei, a leendő hivatáshelyet. Alkalom arra, hogy példaképet válasszon a leendő lelkész. Alkalom arra, hogy alázatosabbak legyünk. Alkalom arra, hogy diák és tanár megtapasztalja, hogy a kollégium legbiztosabb fundamentuma: a hit és az ebből fakadó áldozatos adomány. A fokozott adomány a nagyobb felelősséget, a több szeretetet is mutatja. Istené legyen a dicsőség minden adott és kapott lelki-testi adományért, ajándékért! Sárospatak, 1951. november 30-án Kalydy Miklós vallástanár 179 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 3,016. 182
