Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1951
RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:162 Kovács Pál kollégiumi referens: Tekintettel a XVII. körzet kis gyülekezeteire, és figyelembe véve a lelkészek kérelmét, a szupplikálás idejét rövidebbre vettük egy nappal. Az új beosztásról a gyülekezeteket időben értesítettük. A jövőre nézve az általános vélemény szerint kisebb csoportok küldendők ki. SZENDRŐ: Annak ellenére, hogy Máthé Zoltán nagytiszteletű úr a Bethesdában gyógykezelteti magát, előre mindent lelkiismeretesen elrendezett mind a presbitérium tagjainál a vezetést és elszállásolást illetőleg, mind pedig a tanácselnök úrnál jövetelünkkel és engedélyünkkel kapcsolatban. így fennakadás semmilyen téren nem volt. MARTQNYI: Sajnos az atyafiak nem tudtak adakozni, mint ahogy szerettek volna. Ennek oka az, hogy az eddigi kereseti forrás megszűnt. Jelenleg a vasércbánya nem működik. Mindössze a mészkőfuvarozás az, ami kereseti lehetőséget nyújt számukra, ez azonban lényegesen kisebb, mint az előző kereseti forrás. RAKACASZEND: Sárosán, hegyen-völgyön keresztül törtetve érkeztünk meg délre. A nagytiszteletű úr nagyon kedvesen fogadott bennünket. Remekül éreztük magunkat ebben a 800 lelkes községben, ahol 60 református lakik. Az nagyszerű ebéd után gyűjtöttünk. Az eredmény csodálatos. A nagytiszteletű úrtól kaptuk mostani szupplikálásunk legnagyobb adományát: 50 Ft-ot. 17 család - amelyek nem voltak tiszta reformátusok - átlag 11 Ft-ot adományozott. Az egyháztagokra több, mint 3 Ft adomány esett. - Tisztelettel kérjük a nagytiszteletü Közigazgató Urat, legyen szíves külön megköszönni a rakacaszendi gyülekezetnek és lelkipásztorának azt a kedvességet, vendégszeretetet, áldozatkészséget, melyet kollégiumunkkal szemben tanúsítottak! TORNASZENTJAKAB: Ezen a napon több mint 3 és 'A órát gyalogoltunk. Útközben nagyon sokszor kértünk a mezőn szántogató emberektől útbaigazítást. Gyanús alakok lehettünk előttük, mert amint túlhaladtunk rajtuk, azonnal csoportba verődtek és tárgyaltak. Mikor egy asszonytól megkérdeztük, merre kell menni, elnevette magát és azt válaszolta: „Sokkal jobban tudják azt maguk, mint én, minek kérdik.” Ugyanis csempészeknek nézett bennünket kinézésünk miatt. Oldaltáskánk, kézitáskánk láttára nem is sok fantáziára volt szükségük, hogy ilyen következtetésre jussanak az emberek. Végül mégis útbaigazítottak. Utunk egy szép erdőn vezetett keresztül. A nap ragyogó fényével világította meg előttünk a tájat. A dombtetőről egészen tisztán lehetett látni a tornai várat és a mellette nyíló „szádelöi vögy” torkolatát. HIDVÉGARDÓ: Az istentisztelet 6 órakor kezdődött. Már 6 óra előtt gyülekeztek a templom előtt. Jó volt ezzel a gyülekezettel együtt lenni. A templomlátogatók száma eddig itt a legnagyobb. A gyülekezet szereti a pataki diákokat. Csak azért nyílott meg előttünk a hídvégardóiak szívének, házának ajtaja, mert az igazi evangéliumot hoztuk. S amíg kenyerük van, addig örömmel fogják megosztani velünk. BODVALENKE: A lelkipásztor: A napok óta végrehajtókkal, elszámoltatokkal megvert falu - igazán az utolsó morzsákból juttatta szeretettel az adományt Pataknak. - Azt szeretnénk, ha a szupplikáció jövedelméből azok a patakiak részesülnek főleg, akik már nem patakiak: a Debrecenben és Pesten jótétemények nélkül tanuló, sokszor nélkülöző volt pataki theologusok. 162 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,807. 165
