Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)

1950

ERDŐBÉNYE: A parókián már várta ránk a hívek, szeretettel, gyermekükként fogadta bennünket. Édesanyámra gondolok, aki talán éppen most fogadja a messzi faluban a pápai diákokat, ahogyan itt fogadtak. Olyan özvegyasszony az édesanyám is, mint a szállásadóm, aki gyermekeire gondol. Ők is pataki diákok. Kisfia Patakon van, kislánya valamelyik Miskolc környéki faluban szupplikál. A duruzsoló tűzhely mellett beszélgetünk, míg lefekszünk. Az álom pihentető volt: a test nagyon fáradt, de a lélek erős.

IV: KÖRZET:

Tiszakarád, Tiszacsermely, Cigánd, Riese, Révleányvár, Zemplénagárd, Vajdácska,

SZUPPLIKÁNSOK:

Kisérő: Benkő Béla

Horváth Zoltán, Gidófalvy Andor, Balla János, Csávás Imre, Kanyó Gyula, Rontó Tibor, Tóthmátyás Lajos,

RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL: 06

RICSE: Vidáman érkeztünk, az állomáson a tiszteletes úr fia várt reánk. Útközben vettük csak észre, hogy csoportunk sakkozói még ma nem sakkoztak. Erre a kis Tibi „beköpi”, hogy nekik van nagy sakkjuk, mire a fiúkkal már nem lehetett bírni. Az esti istentiszteletig sakkoztak. Az istentiszteletet Gidófalvy Andor végezte az Efézus 3:6. alapján: „Hogyan lehetek isten országának örököse?” Műsorunk után a tiszteletes úr és a gyülekezet megelégedésüket fejezték ki. A gyűjtés reggel kezdődött. Mindenki egy-egy presbiterhez volt elszállásolva, s ők voltak a vezetőink is. Ez meglepő dolog! Itt találkoztunk először aktív presbiterekkel. Mikor csoportunk a lelkészlakba megérkezett a gyűjtésből, váratlan öröm érte. Megérkezett Benkő Béla tanár úr, s nagyon melegen kérdezősködött hogylétünk felől. Látta, hogy milyen rendesen folyik a munka a rövid idő alatt jól összeszokott csoportban: „2-án 10 órakor érkeztem a lelkészi hivatalba. Örömmel értesültem és tapasztaltam, hogy a gyűjtés szépen folyik. A méhecskék pontosan beszámolnak a gyűjtés eredményéről, amit Horváth Zoltán és Gidófalvy Andor gondosan összegeznek. Bizonyára az ő érdemük, hogy a lakosság kedvesen fogadja a diákokat. Sokra tudom értékelni a híveknek a nehéz viszonyok közt is az áldozatkészségü- ket.”(Benkő Béla feljegyzése.)

RÉVLEÁNYVÁR: A Révleányvár felé vivő országúton csoportunk tömött sorban menetelt. Egyesek növénygyűjtést rendeztek. Majd Horváth Zoltán motoron szállított át egyenként minket. Nagy izgalommal vártuk Zoli testvérünket, aki utoljára Benkő tanár úrért ment vissza. A tanár úr meggondolva az út veszélyes voltát, féltvén családját, nem szánta rá magát erre a matematikailag és fizikailag is veszélyes útra. Ez a matematika-fizika tanár, aki tudvalevő, hogy száraz ember, lírai köszöntését küldte csoportunk átszállított tagjainak. Zemplénagárdon csatlakozott hozzánk, ahol kifejtette véleményét „az eszközök tökéletlensége oly magasfokúságáról.”

ZEMPLÉNAGÁRD: Zemplénagárdra hosszas gyaloglás után érkeztünk. Biológusaink mezei zsurlót találtak, s azonnal kiszedték, hogy Egey tanár úrnak kedveskedhessenek vele. Társaságunk izgalmasan figyelt egy vadászatot, ahol minden nyúl elszaladt a vadászok orra elől. Az út lassúságát az is növelte, hogy túlbuzgó diákjaink Egey tanár úr kérését akarták teljesíteni, hogy a csatornából egy pár „euglénát” vigyenek haza. Ez sehogyan sem sikerült, mert a csatorna sehol sem volt található.

106 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,688.

114