Bilkay Ruth - Laczkó Gabriella: Szupplikáció a Sárospataki Református Kollégiumban 1945-1951 - Acta Patakina 10. (2002)
1950
RÉSZLETEK A SZUPPLIKÁCIÓS NAPLÓBÓL:105 OLASZLISZKA: Olaszliszka templomának tornya tűnt fel előttünk biztató jelként. Köves úton kopog vékonytalpú cipőnk sarka. Valóságos megváltás ez a cipőnek. Megpihentünk és megvártuk a Patakról jövő Ruszkay tanár urat. Meglátszott, hogy vonaton utazott, mert szaporán szedte lábait. Mosolygós arca még több bizalmat és jókedvet lehelt belénk. Fáradtságnak, csüggedésnek semmi nyoma sem látható a kis csapaton. Kicsiny, de lelkes csapat. Falusi fiúk, akik a magyarság, az ország legkülönbözőbb rétegeiből és részeiből verődtek össze. Képviselve van az Alföld, Szatmár, Szabolcs, Borsod, a Bükkalja, a Flegyköz és a magyar tájakat összebékítő Dunántúl, a Balaton vidéke. Mindegyikben ég valamilyen szikra, egyikben tüzesebb, a másikban halaványabb. Hatnak egymásra, így vagy úgy. A szeretet egybe kovácsolt bennünket, testvérként szeretjük egymást. - Már az eső bontogatta szárnyait, amikor megérkeztünk. Nemsokára megkondult a harang és hívogatta a liszkai híveket. Felcsendült az ének. „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” Az ország egyik legrégibb gyülekezete énekelte a kálvinisták magasztos himnuszát. Dicső ősök kései utódai énekelték az ősi zsoltárt a pataki diákokkal. A magyar tájak fiai, a pataki Alma Mater fiai találkoztak a négyszázhúszéves liszkai gyülekezettel. Az Igét Szilágyi Imre hirdette. Ruszkay tanár úr üdvözölte a gyülekezetei s kérte, hogy ne a műsorra figyeljenek most a hívek, hanem a Lélek összhangjára. Ritmikusan hangzottak a zsoltárok, mint a reformáció korában. Tinódi éneke fohászként szállt az Istenhez. Ritmikusan énekeltük a többi éneket is. A műsor végeztével a nagytiszteletű úr köszönte meg a megjelent csoport fáradozását, a hívek adakozó jókedvébe ajánlva a főiskolát. Utána szállásainkra mentünk. Mindenki jól érezte magát. A Tanács engedélyezte a gyűjtést, így a délelőtt folyamán bekopogtatott a csoport a hívek ajtaján. Jószívvel adtak a liszkaiak, hogy a tudomány fáklyája ki ne aludjon. - Ebéd után gyülekeztünk, igyekeznünk kell, mert hosszú út előtt vagyunk. Tolcsvára megyünk. TOLCSVA: Mögöttünk Liszka, előttünk Tolcsva. Az apostolok lován baktattunk Tolcsva felé. A jókedv nem hagy el bennünket. A liszkai faluvégen találkoztunk az öreg Zelenák bácsival, a szama- rassal. Egyedül húzta a nyomorult pára a nehéz kocsit, mert társa másállapotban van. Szamár helyett szamár akad mindig. A csacsi nehezen húzta a terhet, de az ádáz mendurok segítettek neki. A csacsi nem maradt adós. Két mendur is felült a kocsira, de a kocsisságot „Susa", a susai Léhi Zoltán vállalta. A falu végéig kormányozta a csacsit Susa, Tolcsvára már az öreg Zelenák vonult be. A tolcsvai szőlőhegy felől felhő ereszkedett alá, és megeredt az eső, finoman permetezte a rozsdabarna avart. Mintha ezt a siralmas társaságot is siratta volna a novemberi nap. Már szürkült, amikor megérkeztünk a parókiára. A szállásunk már készen volt, névszerint tudtuk, hogy hová megyünk. Még tiszteletünket tehettük a helybeli Tanácsnál is, de azután szállásunkra vonultunk. Öt óra után kezdődött az istentisztelet. Igét a már szokásos prédikátor - Szilágy Imre hirdette ERDŐHORVÁTI: Tömött padsorokban voltak ifjak és vének, férfiak és nők. Különösen az Ige és az ének ragadta meg lelkűket. Prédikátorunkat nagyon megszerették, megválasztanák kántornak - de csak kántornak -, mert a horvátiak szeretik papjukat. Valamikor a felvidéki vártán vigyázott a lelkek- re, ma a horvátiak harcos papja, aki az Ige fegyverével védi a híveket. Munkája meglátszik az új ébredésben. Példát vehetne tőle sok lelkipásztor, de a horvátiaktól is sok más gyülekezet. Iratter- jesztésünket kimerítették. Új énekeskönyv minden családnál van. Reggeli könyörgésen sokan voltak, eddig a legtöbben: iskolás gyermekek, férfiak és asszonyok. A gyűjtést a presbiterek segítették elő. A Tanács tagjai reformátusok; presbiterek és hívő asszonyok. A Tanács elnöke és alelnöke is presbiter; jó reformátusok. Reggel több presbiter kísérő volt itt, mint diák. A gyűjtés szép eredménnyel zárult: ebből is meglátszik az, hogy mennyire ragaszkodnak hitükhöz és a pataki Alma Materhez. A vendégszeretet nagy a horvátiakban. Harcos parasztok ezek, akik évszázadokon át harcoltak a jobb jövőért és hitükért. Jól éreztük magunkat, kár, hogy indulnunk kel; nagyon szeretünk itt lenni. Az Isten áldja meg a horvátiakat! A főiskola üdvözletét megkaptuk, mely új erőre buzdít. 1(15 SRK Tudományos Gyűjteményei Adattár, At. 1,687. 113
