Dienes Dénes (szerk.): Megkívántatik a rectorban, hogy légyen kevélység nélkül való... A Sárospataki Református Kollégium partikulái 1773-1826. - Acta Patakina 9. (2001)

Utószó

alkalmazásával, hanem a kollégiumhoz fordultak, ahonnan a rektor esetében tanulmányait befejező diákot kaptak. Ugyanakkor számos olyan iskola volt, amelynek tanítója deákos műveltségre tett szert, de a korban szokásos teljes iskolai tanfolyamot nem fejezte be. Ilyen személy kikerülhetett a kollégium középfokú partikuláiból is (Miskolc, Szikszó, Rimaszombat, Gönc, stb.). Végső soron azt mondhatjuk, hogy mintegy száz esztendő alatt Patak újra kiépítette a maga partikuláris iskolarendszerét, bujdosása (1671-1703) után ismét éppúgy az „ország iskolájává” vált, mint Debrecen.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a kollégiumból kikerülő tanító nem volt a mai értelemben vett „képzett” pedagógus. A lelkészképzés szokásos tanfolyamát végezte el, a tanítóságot csak átmenetinek tekintette, a legtöbb esetben három esztendeig forgolódott ebben a hivatásban, utána vagy külföldre ment tanulni, vagy lelkészi állást nyert. Mégis, generációk során sokakat juttatott el a korban elvárt műveltség különféle fokozataira. Lényegében ő volt a szíve az anyaiskola és a partikulák keringési rendszerének.

Az itt közölt forrást tartalmazó protokollum folio alakú, 186 lap (oldal) terjedelmű kötet. Levéltári jelzete: K.a.1.10.a. Csaknem teljesen magyar nyelvű. Az átírásnál nem törekedtünk a modernizálásra, de a központozást igyekeztünk mai helyesírásunkhoz igazítani. A szerkesztés során részben kronológiai szempontokat érvényesítettünk, úgy azonban, hogy ugyanannak az egyházközségnek több dokumentumát általában egymás után helyeztük el. A néhány összefüggő latin szöveg fordítását a jegyzetekben adjuk (kivéve a függelék anyagát). A szómagyarázatokkal igyekszünk megkönnyíteni az érdeklődő olvasó tájékozódását a korabeli viszonyok között.

o« 142eo