Pocsainé Eperjesi Eszter: Palágyi Deák Geyza 1871-1931 - Acta Patakina 5. (2001)

IV. Néprajzi festészete és rajzai

gekkel is. Sárospatakon, a 11 szobás lakásában pedig sok diák lakott, az un. „Deák-gárda” tagjai. Víg kedélyével, a diákok szeretetével, emberséges, de szigorú magatartásával megnyerő volt a Tanár Úr környezete számára. Fontos megemlíteni, hogy felesége mindenben segítő, hűséges társa volt. így nem csoda, ha házában otthonra talált barát, ismerős, rokon.

Néprajzi festészete és rajzai

Bevezetésként fontos megemlítenem, hogy népéleti festményein és rajzain kívül számos müvének témáját merítette a magyar történelemből. Hü valóságábrázolással örökítette meg festményein a magyarok megkeresztelkedését, az 1848-49-es szabadságharcot, a kuruc kor alakjait és Tiborc alakját Bánk bán című színes tollrajzán. Történelmi témájú festményein a magyar ember sorsát, harcát, küzdelmét mutatja be. Tömegeket rajzol meg képein, megfestve keserű sorsot, történelmi sorsfordulót, vidám arcokat, a magyarság jövőbeni megmaradásának reménységét. Régi magyar jogszokás, honfoglalás kori mondáink emlékét őrzi „Az ősmagyarok” c. festménye. A fehér ló áldozását mutatja be.

Tollrajz művészete páratlan fantáziájú. Jelen munkámban P. Deák Geyza festményeinek egy részét tudom bemutatni. Munkássága nagyon sokrétű. Egész életében festett - rajzolt - írt. Mindent, ami eléje tárult a legapróbb részletességgel rajzolt le. Igazi magyar ember volt, a magyar vidék szülötte. Észrevette a magyar táj szépségét, a falu, a tanya, a határ, a dűlő, a határjelző fák szerepét.

Tájképfestészete is jelentős. A Tisza-táj bemutatása újra a szülőföld szeretetét jeleníti meg előttünk. A csendes, méltóságteljes Tisza, néhol népéletünk alakjaival, de inkább magányosan, csendes folyásával. A Latorca és Bodrog vidékét ugyanígy jeleníti meg. Sárospatak környékén, valamint Bodrogköz tájain is ünnepélyesen állnak aratás után a búzakeresztek, lengedeznek a szélben a hagyásfák ágai. „Vihar előtt” c. festményén a sötét esőfellegek, futó emberalak előterében apró gondossággal megfestett szekér lovakkal. A szekér hátsó része aprólékosan ki van dolgozva. A lovak tipikus parasztlovak, mind a kettő piros pej. Ha a mezőn dolgozott a parasztember, lovát a szekérhez kötötte, a szekérderékba takarmányt készített. A hámot azért nem vették le a lovakról, mert így gyorsabban lehetett szekérbe fogni őket.

46