Pocsainé Eperjesi Eszter: Palágyi Deák Geyza 1871-1931 - Acta Patakina 5. (2001)
II. Palágyi Deák Geyza, származása, élete, tanulmányai, művei
Vitézek száguldnak messze, szerte-széjjel, Árpádnak parancsát mondják szép beszéddel: Törzsek! vitéz rendek! - Nagy Ukkonnak hála! „Szomorú-tort” teszünk Emesének mára, Jöjjön el mindenki, legyen közös részvét, Ebből az ünnepből ki-ki vegye részét! Jönnek a „táltosok”, a törzsek vezéri, „Boszorka”, „Garaboncz” sora egymást éri. S míg az oltár tüze az egekre lobban, A nemzet apraja mind köréje toppan. Eddig hallottam, itt el is hallgathatnék, Nem újság a szavam, ami hátra van még. Lovat mutatnak be Ukkon hatalmának És fekete barmot Ármány haragjának. Ezután előlép a , jósló boszorka”, Árpádnak, majd Zsoltnak jövendőt mond sorra: Nagy lesz Árpád élte, nagy lesz a hatalma: Három tengerre szól majd birodalma! Dal nélkül ha búsult, nem volt el a magyar, „Igricz” hegedőkön megszólal a bús dal. Őket körül veszik a búsuló apák, S ugyan örülnek a „kumisz”-szal telt kupák! Míg ezek történnek, a sok sátor mögül, Hős Lehel kürtje is csendesen megzendül. Búsan szól a hangja, majd meg fel-fel rivall. Minden magyar szembe könnyet csal hangival: Bánatot az aggnak, örömet a népnek, Csak Zsolt és Mikoltnak beszél mást ez ének... Tart a bánat, tart hej! de bizony csak addig, Míg az ősök hantján új virág sarjadzik! Azóta az idő jó nagy utat megtett, „Talán igaz sem volt”, oly régen lehetett. Elmúlt szittya Árpád, a törzsfők is véle, S kérdve-kérdjük: magyar e földön még él-e? 25
