Pocsainé Eperjesi Eszter: Palágyi Deák Geyza 1871-1931 - Acta Patakina 5. (2001)
II. Palágyi Deák Geyza, származása, élete, tanulmányai, művei
Véle felkeresi a csacsogó eret, Melynek futó habja a Bodrogba vezet; A hüs Bodrog partját végigjárja véle, Majd a csillagjokat keresik, ha szép-e? Majd susognak, egybe hajtva szép fejőket, Irigyen nézik a csillagok is őket... Majd a partra ülnek; s míg kaczajok csendül, Messze a távolból Lehet kürtje zendül. Hallgatnak. - S míg szívok egyet-egyet dobban, Szemeik beszélnek ajkaiknál jobban. Beszélni e párnak? nincs is arra gondja, Hisz’ mit a szív gondol, a kürt úgy elmondja! Édesen, mélán szól, reng a közel-távol, Mire az őrtűz is hallgatva pislákol... Szól a kürt sokáig, de csak elhal végre, Mire a „fías-tyúk” felbukik az égre. Második ének Hagyj velők maradni, hagyj velők képzelet! Hadd mulasson lelkem boldogságuk mellett, Mért zengi bánatot, miért kell e dalnak? Miért, hogy nem örök kedve a magyarnak? Miért a fény? miért? ha az árny elnyeli? Vagy élet e földön, ha a jót nem leli? Mért szerelem? s minden mi eszembe jut még? - Ha e sok „miértre” én felelni tudnék!? Nincs örök boldogság, s múlás nélkül élet, Ez a boldog föld is - siralomvölggyé lett. Lesz-e dalom — méltó fájdalmamnak mása? Vagy elnyeli hangom ajkim zokogása! Bús szavaim drága halottat temetnek! Oh! Clio lantomnak húrjait szenteld meg! Nincs már Terkácz, Jeles és az anya sem él, Nincs is siralmasabb látni való ennél. 22
