Pocsainé Eperjesi Eszter: Palágyi Deák Geyza 1871-1931 - Acta Patakina 5. (2001)
II. Palágyi Deák Geyza, származása, élete, tanulmányai, művei
Sírva jár a szekér a dús „élet” alatt, Melyet a szorgos kéz e földön learat, Ölesre nő itt meg a tengeri szára, jó Hogy legyen mit momi téli éjszakára. Földjét Tisza, Bodrog és Latorca habja, Enyelgve - szeretve végig csókolgatja. Mintha szeretnének nem folyni ... de állni ... Ettől a szép földtől soha meg nem válni. Leszáll a napnak is tündöklő sugára, S kedvtelve mint Lidércz ráül a rónára, De nyomba’ utána a csintalan szellő, Lágy fuvalmaival őt előzni eljő. Ha a kis őzikét ide hozza útja, Éber vadász szeme követni se’ tudja; Mert a vén rengeteg, mint a gondos anya Fiát; - fűvel - fával, ép úgy betakarja. Ha „sürved” is álom száll a vén erdőre,- Nem hallik a harkány - alhatik felőle; Hallgat is az erdő, mintha halott lenne, Éltet csak a rigó rikkant néha benne. Bújócskát játszik az erdőszélen állva Egy kis falu, onnan messze kandikálva. Csengő harang szavát távolra hallatva, Sok fáradt utasnak reménységet adva. „Bodrog-köz” e szép föld, „Szomotor” e helység, így hívták őseink, s így hívják most is még. Ha Isten élteti sokáig e népet, Megőrzi e földet, meg e kis községet! Első ének Egypár éket róttak a csákány nyelére, Mi úgy össze-vissza, felment nyolcszáz évre! 18 A Pápai Jókai-kör Évkönyve az 1899-1900. évről. 30. p. 20
