Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Tanítók és diákok
sem hiányoztak. Nyelvtani, retorikai, dialektikai tankönyvei igen népszerűek voltak, csak sokára szorultak ki az iskolákból. A század közepe táján jelentkező puritánus küzdelmek a pataki Kollégiumból kiindulva megjelentek a partikulákban is. Az erdőbényei tanítóra 1655-ben panaszkodtak, hogy „a közönséges énekeket nem mondja, hanem csak a Molnár paraphrásisát". Ez tipikusan puritánus magatartás volt, s egyebütt is voltak hasonló meggyőződésű rektorok. Az 1648. évi pataki zsinat végzéseiben pedig világosan felfedezhető a puritán ellenes szándék. Az anyanyelvű éneklés és bibliaolvasás tiltása, s hogy nem szabad a rektoroknak akármit tanítani, valamint Keckermann tankönyvének kötelezővé tétele arra mutat, hogy szélesebb körben terjedhetett az iskolákban is a puritánus felfogás. Barthalomäus Keckermann (1571-1609)39 danzingi református filozófus professzor tankönyve meghonosodott Magyarországon a református iskolákban. Arisztoteliánus szellemben fejtette ki logikáját, amit a hitvita és hitvédelem bástyájának tartott a református ortodoxia. A magyar puritánok elavultnak tekintették tankönyvét, s helyette Petrus Ramus (1515-1572)40 filozófiájának nyomán született műveket igyekeztek alkalmazni. A Bertalan- éji vérnász egyik áldozataként meghalt Ramus a logika tudományának megreformálását tűzte ki célul, tanítását az arisztotelészi rendszerrel szemben fejtette ki. A filozófiája hatása alatt is formálódó puritánus irányvonalat az anyanyelvű oktatás igényének megjelenése, hitbeli elmélyülés és természet- tudományos érdeklődés jellemezte. Ez a szellem nálunk Sárospatakról indult ki 1639-től — noha egyes képviselői által korábban is jelen volt — s úgy tűnik, hogy a partikulákat is megérintette. Igen fontos szerepe volt a tanításban a kérdés - felelet formában előadott hitvallási összefoglalásoknak, a katekizmusnak. Ezt ugyan „kívülről be kellett vágni”, mégsem pusztán üres ismeretet jelentett, mert a diáktól komoly szellemi teljesítményt követelt, bizonyos rendszert formált a gondolkodásban, s erőteljes hatással volt a gondolati fegyelem alakítására. A felsőmagyarországi református iskolákban a XVII. század elején Batizi András és Siderius János kátéját tanították.41 Később — az említett pataki rendelet nem pusztán előírja, hanem a meglévő gyakorlatot rögzíti - a Heidelbergi Kátét és annak rövidített változatát kellett tanítani. Siderius kátéja ekkor is használatban volt. Ez utóbbi a kisebb gyermekeknek készült. Batizi András 1510 körül született, itthon Abaújszántón tanult, a wittenbergi egyetemre 1542-ben iratkozott be.42 A bibliai epikának első hazai munkása, igen jelentősek énekei is. Legelső magyar kátéírók egyike, munkája 1542 és 1545 között jelent meg. A második kiadás címe: Keresztyéni tudományról való könyvecske (Krakkó 1550). Műve lutheri teológiai irányt követett, ennek ellenére a reformátusok is sokáig használták. 39 WERBECK, WILFRID (szerk.): Die Religion in Geschichte und Gegenwart III. Tübingen, 1959. 1234. p. 40 Uo. V. 777. p. 41 KISS ÁRON: i.m. 725. p. 42 ZOVÁNYI JENŐ: Lexikon, i.m. 58. p. 26
