Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
A református iskolák földrajzi elhelyezkedése
nyegében nem változott. A debreceni zsinaton 1567-ben az abaújvári (olykor kassavölgyiként is emlegetett), borsodi és zempléni tractus képviseltette magát és írt alá a Helvét Hitvallásnak. Ung ekkor még távolmaradt, minden bizonnyal antitrinitarius esperese Egri Lukács befolyásának következtében, hiszen az említett zsinat döntő módon az erőteljesen terjedő szentháromságtagadással szemben foglalt állást. Egri esperes halála (1574) után azonban ez az egyházmegye is csatlakozott a Tisza-jobbparti senioratusokhoz, s az 1591. évi nagykárolyi zsinaton már mind a négy egyházmegye jelen volt. A gömöri és kishonti református egyházközségek 1596 táján egyesültek a borsodiakkal, s úgyszintén a tornaiak az abaújiakkal, s a későbbiek során ezen egyházmegyék olykor borsod-gömör-kishonti illetve abaújvár-tornai néven is említtetnek. A Tiszáninneni egyházmegyék a vármegyék elnevezését alkalmazták magukra, határaik azonban jelentősen különböztek a politikai megyék határaitól, területileg egyáltalán nem estek egybe azokkal. Az abaúji senioratus délen kiterjesztette fennhatóságát egészen a Tiszáig, Zemplén vármegyéből bekebelezve számos helységet. Tállya, Mád, Tokaj vonala képezte a keleti határt, s e helységek mellett idetartozott Szerencs, Megyaszó és környéke is. Néhány falut Szabolcs Tisza-jobbparti részéből szintén bírt (Báj, Tisza- ladány, Prügy). Ugyancsak ezen egyházmegye része volt Torna vármegye keleti sávjának néhány községe, úgymint Torna, Körtvélyes, Bódvaszilas, Nádaska, Komjáti, Bódvalenke stb, valamint Sárosból is két kis sziget, Asgut és Somos néhány filiával. A borsod-gömör-kishonti egyházmegye a nevében feltüntetett vármegyék területén kívül Szikszó térségének abaúji helységeit nagyjából Felsővadász illetve Abaújszolnok magasságáig, és Zemplén déli nyúlványának községeit - Bocs, Berzék, Gesztely, Lúc, Hernádnémeti stb. - magában foglalta. Heves vármegyéből is több települést magáénak tudhatott a Tárná vonalától keletre. Torna vármegye nyugati felét szintén bekebelezte. Az ungi tractushoz tartozott néhány község Beregből (a Szernye - Latorca köz Unghoz közel eső települései) és Szabolcsból Eszeny környéke. Zemplén vármegye északi részének keleti fele is idetartozott, az Olyka, illetve az Ondava képezte a határt. Zemplén északi részén a Labore völgyének számos községét is bekebelezte az ungi esperesség. A zempléni egyházmegye Abaúj keleti sávjának gyülekezetei közül a Szalánc - Füzér - Erdőhorváti vonal menti településeket tudta magáénak. Ezek mellett néhány szabolcsi községet is bírt (Kenézlő, Viss, Zalkod). Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy mennyire befolyásolta ezt a földrajzi alakulást a protestánssá lett birtokosok birtokügyeinek bonyolult viszonya, mely a kettős királyság harcainak során egyre kuszább lett, illetve más gazdasági, földrajzi tényező. A reformációt megelőző évtizedekben már kialakulhattak az alsópapság önszerveződő közösségei, a fraternitások, amelyek szintén befolyásolhatták a Tiszán inneni egyházvidék későbbi tagozódását. Mindenesetre a reformáció során kiformálódott egyházmegyék 1733-ig nem léptek tovább a hierarchikus szerveződésben, amennyiben addig 10