Dienes Dénes: Minthogy immár schola mestert tartanak... Református iskolák Felső Magyarországon 1596-1672. - Acta Patakina 4. (2000)
Zempléni Református Egyházmegye
ZEMPLÉNI EGYHÁZMEGYE Mikor egyebek a templomban vannak, a mendikánsok a kő porticusban lévén, poroznak a porticusban ülő emberek nyakában. A kő porticusban ne szemtelenkedjenek a deákok. A deákok mikor János uram prédikállott a temetőben, nevettek, megszólította, de nem gondoltak vele. Hogy a mester egy kobzot tört el, és a deákok közül némelyiket megszidta, conspiraltak926 volt, hogy törvény kívül cselekedte volna. Discipuli de Praeceptore:927 Gyakorta peregre megyen. A scholát kővel akarják építeni. 1635. július 9. Epistola Supplicatoria pro aedificatione Scholae Uyheliensis. Anno 1635. 9. Julii.928 Minden kereztienek[ne]k, valakié az Ur Chr[i]s[tus]nac erdeme áltál várjac idvessegeket, az Atia mindé [n] ható I[ste]nnec kegielmet, bekeseget, es minden egiéb áldásit, szívem szerent kivanofm], es alazatos szolgalatomat ajánlom. Jóllehet az Isaias Proph[et]a könivenec cap. 49 v. 23, ez világi fejedelmeket az Eccl[esi]anac tápláló daikainac nevezte: mindazonaltal ugian ottan azon irasaban kevessel alab c. 54 — 11. azon Eccl[esia]t szegennec mondotta: mert az mint Oremus Doctor in Vita Malchi929 fel jedzette, minek utanna az Eccl[esi]anac gondgiaviselese az kereztien fejedelmekre (jutót) szállót, hata- lom[m]al ugian es gazdagsággal nagiobba, de josagos chielekedetekkel kis- sebbé löt: netalantan azért, mert az (adasra) Eccl[esi]anac taplalasara tehetsegec volna, de akarattioc nintsen. Innet vagion, hogi miképpen az Evangeliom az szegeniek[ne]k hirdettetic, azonkeppen az Eccl[esi]ais (az mostani időben) főképpen azoktól segittetic: kik amaz Eva[n]geliombeli özvegi aszoni allattal, az ő tejeknec, még az savojatis I[ste]nnec szentelic. Ennec igassagat az Magiar országi Eccl[esi]ak eleggé érzic, az többi közzwl az Sáros Uyheli Eccl[esi]a, ki midőn az regisegnec miatta el rothadot, fából chinalt iskoláját fondamentomabol mostan kőből epiteni kezdette, az mi kévés sirotskaja voltis, aztis mind reá költötte, de mégis az el inditot epitést veghez nem vihette, sőt ugian nemis viheti; hanem az en Supplicatio [m] áltál illien Istenes dolgában kenszeritetet N. U.930 es ti k[e]g[ie]lmetekhez foliamodni, hog’ ke[gielme]tec segitsege áltál el kezdet epitesec (vehessen derekas) mehessen veghez. Annakokaert mindeneket I[ste]nhez való szeretetiert intec és kérec, hog’ az meli jókat I[ste]ntől az naponként való taplalasra vöttenec, azok[na]k kitsin morsalekjat ne szanniac az I[ste]nnec tisztességére ki adni; hogi miképpen őszei az meli magot az mező kebeleben be vészén, niarban sockal gazdagab rakassal takarja be hazaban: azonkeppen az keresztienekis ezert az idő szerent való kisded alamisnajokert, az öröc eletnec gazdag örökségét vehessek el Chr[istu]s Urunk [na] k igireti szere [n]t: Ki mikeppefn] hog’ senkit megh ne[m] chial: azonkeppe[n] N.U. es ke[gielme]teket ő felsegenec atiai oltalma es gondviselése ala ajánlom.
