Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
hazatért Homonnai által okozott veszteség nem volt olyan jelentős, ami döntő módon meghatározta volna a háború kimenetelét, sem pedig Bethlen Gábor hadserege nem volt kellő mértékben ellátva ostromszerekkel, amik Bécs ostromához elengedhetetlenek voltak. Emellett, bár a fejedelem néhány megjegyzése arra enged következtetni, hogy Rákóczi Györgyöt okolta volna a kudarcért, levelezésükből kiderül, hogy maga Bethlen Gábor sem volt tisztában a Homonnai általi fenyegetés valódi nagyságával és a támadás várható időpontjával. Mindemellett az 1620 januárja és augusztusa közötti fegyverszünet ideje alatt Rákóczi gyakran tartózkodott Bethlen közelében, ami azt mutatja, hogy jó kapcsolatuk és szövetségesi viszonyuk nem változott meg. Egyike volt annak a négy magyarországi főúrnak, akikkel Bethlen Gábor 1620 nyarán titkos szerződést kötött, úgynevezett "magánligát" hozott létre. A Bethlen Gábor által gyakorolt erősen centralizált, a rendeket a döntésekbe alig bevonó vezetési mód és az eltérő érdekek elég hamar bizonytalanná tették a fejedelem és a magyarországi rendek harmonikus együttműködését, Rákóczi azonban, mindvégig kitartott szövetségese mellett. 1620 október 8-án, amikor a császári seregek Pozsonyt fenyegették, az ő serege érkezése adott lehetőséget a város felmentésére. A sikeres katonai akció ellenére sem lehetett sok remény a továbbiakban jelentős győzelmekre és Bethlen nagyratörő terveinek megvalósítására. Egy hónappal később ugyanezen a napon ugyanis a fejedelemmel szövetséges cseh rendek a Prága melletti Fehérhegynél megsemmisítő vereséget szenvedtek. így, noha augusztus 15-én a besztercei országgyűlés Magyarország királyának választotta Bethlen Gábort, Hainburgban megkezdődtek a császári udvar képviselőivel a béketárgyalások. A békét végül 1621 december 31-én kötötték meg Nikolsburgban, amelynek a következménye Rákóczi Györgyre nézve az lett, hogy elveszítette felsőmagyarországi főkapitányi tisztét. Erdély fejedelme iránti hűsége jutalmául azonban fejedelmi tanácsos lett, valamint betöltötte a borsodi főispáni posztot is. 1625 végén részt vett a fejedelem legbelső emberei, Károlyi Mihály, Mikó Ferenc és Kassai István mellett abban a küldöttségben, amely megkérte Bethlen Gábor számára Brandenburgi Katalin kezét. 1626 áprilisában szolgálataiért adományokban részesült. A politikai és katonai feladatok ellátása mellett Rákóczi György követte apját a művészetek, az irodalom támogatása terén is. 1628-ban az ő ösztönzésére és támogatásával jelent meg Bártfán Prágai Andrásnak, szerencsi udvari prédikátorának munkája, a Fejedelmek serkentő órája. 1627- ben Leydenben adták ki magyarra fordítva Erasmus Enchiridion militis Christiani című művét, amelyet az alkotó Rákóczi Györgynek ajánlott. A fordító egy bizonyos Salánki György volt, aki később a sárospataki iskola 241
