Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
egy-egy végváron belül, ahol az egyéni ügyesség hozzájárulhatott egy pálya felíveléséhez. A körülmények is kedvezőek voltak mindehhez Rákóczi Zsigmond esetében, aki 1544-ben született, amikor apja zempléni alispán is volt. A korszak egyik legizgalmasabb egyéniségének, a híres birtokgyűjtő oligarcha, Perényi Péternek udvarában nevelkedett Sárospatakon. A köznemesi ifjak szokásos gyakorlatát követve a Perényi család szolgálatában kezdett katonáskodni is, majd az 1570-es évek végén már Szendrő várában találjuk, mint végvári vitézt. 1583-ban és 1584-ben a vár lovasainak kapitánya volt, 1585-ben Szendrő várának főkapitánya lett. Ekkor kapta az uralkodótól elmaradt zsoldja fejében Szerencset. 1587-ben vette feleségül Alaghy Juditot, és ezzel egyszerre került kapcsolatba két gazdag felsőmagyarországi családdal is, Alaghy Judit ugyanis a gazdag Magóchy András özvegye volt. Ezzel a cselekedetével voltaképpen irányt adott a Rákóczi családnak az érvényesülési stratégiák közül két, a korban legjobban működő irányt mutatva. Az egyik a katonáskodás, amely mindvégig meghatározó maradt a családnak ezen ágán belül, még annak ellenére is, hogy a 17. század végén a bécsi udvar mindent elkövetett a majdani II. Rákóczi Ferenc “átnevelése” érdekében. A másik pedig a jó házasságok kötése. Érdekes, hogy ezek a családi stratégiák olyan erősen meggyökereztek a Rákócziak tudatában, hogy semmilyen más, egyébként számukra létfontosságú indok sem volt képes ez ellen hatni. A legjobb példa erre II. Rákóczi György házassága Báthory Zsófiával. A nagyhírű és hatalmas Báthory családdal való rokonság kiépítésének lehetősége olyan fontos volt a család számára, hogy az egyébként mélyen hívő “öreg” Rákóczi György és felesége, a kegyes református Lorántffy Zsuzsanna sem léptek föl ellene, hogy fiuk a katolikus Báthory-ágból nősüljön. Inkább áttérésre kötelezték az ifjú arát, semmint hogy szakítottak volna a családi stratégia érvényesítésével. Ilyen módon alig száz esztendő alatt a család kapcsolatba került nemcsak a környék, hanem az ország legjelentősebb családjaival is. Ennek az útnak a legjelentősebb állomása kétségkívül I. Rákóczi György kisebbik fiának, Zsigmondnak a házassága volt. Ezt a házasságkötést ugyanis már európai hatalmi szempontok is motiválták, amikor Rákóczi Zsigmond nőül vette Pfalzi Henrietta cseh hercegnőt. Első pillantásra úgy tűnhet, mint hogyha mindez párhuzamba állítható lenne Bethlen Gábor második házasságával Brandenburgi Katalinnal. Valójában azonban itt többről van szó. Ha végignézzük a család házasodási szokásait, azt találjuk, hogy ez a házasság beleillik abba a sorba, amely már Rákóczi Zsigmonddal elkezdődött 1587-ben. Sőt a családot nem csupán előnyös házasságok kötése jellemezte, de igyekeztek egyre előnyösebb házasságokat kötni. így nem véletlen, hogy Rákóczi Zsigmond két idősebb fia annak a Lorántffy Mihálynak 236
