Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)

A Rákóczi-család

Hungáriáé1 kezdetű kiáltványa, amelyet a keresztény világ népeihez intézett. A latinul és magyarul megjelent kiáltvány írója a fejedelem belső titkára, Ráday Pál volt. Felsorolta a Habsburg királyok, elsősorban az I. Li- pót és kormánya részéről sorozatosan elszenvedett súlyos sérelmeket, amelyek arra kényszerítették Rákóczit és a magyar nemzetet, hogy jogai védelmére és szabadsága kivívására fegyverhez nyúljon. Mivel 1703 végére a francia-bajor seregek elfoglalták Augsburgot, Károlyi Sándor pedig bevette a Becs védelmére épített marcheggi sáncokat, 1704 elején I. Lipót megbízta Széchényi Pál kalocsai érseket, hogy kezdjen tárgyalásokat Rákóczival. A márciusban megkezdett béketárgyalások azonban 10 nap múlva eredménytelenül zárultak. Az év folyamán Károlyi Sándor Rákóczi húségére hódol- tatta a Dunántúlt, így az egész ország hadban állt. Július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé választotta II. Rákóczi Ferencet, de augusztus 13-án Höchstadtnél a császáriak és az angolok döntő vereséget mértek a Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette francia-bajor seregekre. A vereség hatására a francia pénzsegély is megcsappant, ráadásul Rákóczi reménye sem valósult meg, hogy a francia király szövetségre lépjen vele. I. Lipót 1705 május 15-i halála után utódja, I. József kiáltvánnyal fordult az ország népéhez, amelyben az ország sérelmei iránt megértést ígért, ugyanakkor kemény elbánást helyezett kilátásba az ellenállóknak. Ezzel egy időben Esterházy Pál nádor kiáltványban biztosította a rendeket, hogy a király rövidesen összehívja az országgyűlést, és orvosolja a sérelmeiket. A szeptemberben Szécsényben tartott országgyűlésen a rendek Bercsényi indítványára lengyel példára szövetséggé (konföderációvá) alakultak, Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelmükké választották, és mellé 24 tagú szenátust állítottak. Az országgyűlésen Rákóczi megerősítette a katolikus és protestáns rendek közötti megállapodást, amely a többségi elv alapján megyénként és községenként rendezte a protestánsoktól a szabadságharcot megelőző időkben elvett templomok ügyét.

Az 1705-ös esztendő hadi eseményei már előre vetítették a nehézségeket, mert a Dunántúlon ugyan Vak Bottyán győzelmeket aratott, de a novemberi zsibói vereség következtében a felkelőknek ki kellett vonulniuk Erdélyből. Ősszel újabb béketárgyalások kezdődtek Nagyszombatban, amelyek újra csak sikertelenül zárultak, mert Bercsényi vissza kívánta állítani az Aranybulla ellenállási záradékát, amit 1687-ben töröltek el, Rákóczi pedig Erdély önállóságának fenntartását követelte, amit az udvar elutasított. Az elhúzódó háború egyre nagyobb gazdasági nehézségekkel járt együtt, és hazai és európai hadszíntéren is veszteségek érték a Habsburg- ellenes erőket. Rákóczi hiába sürgette újra és újra, sem a francia király,

'Korabeli fordítása kötetünkben a 63. számú dokumentum.

254