Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
A Rákóczi-család
találjuk 1594-ben a túrái csatában, majd pedig 1596-ban Hatvan ostrománál. Úgy tűnik, fáradhatatlan katona és bölcs földbirtokos egy személyben. Mint Felső-Magyarország legjelentősebbé váló nemes urainak egyike, 1604- ben Bocskai felkeléséhez csatlakozott. Bocskai István, aki maga is jó taktikus és sokat tapasztalt politikus volt ekkorra, valószínűleg jó érzékkel látta meg a már a hatvanas éveiben járó Rákóczi Zsigmond bölcsességét és politikai józanságát. Egyik legfontosabb lépéseként 1605-ben kinevezte Rákóczit Erdély kormányzójává. Bocskai jól tudta, hogy abban a fejedelemségben, ahol Báthory Zsigmond “rossz szellemeként” annyi ellenséget szerzett magának, olyan diplomatára van szüksége, aki megfontoltan képviseli érdekeit. Levelezésükből tudjuk, hogy Rákóczi nemcsak katonaként, hanem kormányzóként is megállta a helyét. Olyannyira, hogy nagy szerepe lehetett abban, hogy a véres farsang emlékét elevenen őrző székelység is Bocskai mellé állt. Népszerűségét legjobban az mutatja, hogy Bocskai halála után, annak végakarata ellenében, Erdély rendjei 1607 februárjában Kolozsvárott fejedelemmé választották. A kitartó és szívós építés ezen a ponton ért csúcsára, amikor a köznemesi sorból a bárók közé emelkedett Rákóczi Erdély fejedelme lett. Az a rövid esztendő, amit fejedelemként töltött, voltaképpen pozíciója megerősítésének és védelmének a jegyében telt el. A korábban nagy törökverő hírében állott Rákóczinak nem kis ügyességébe került, hogy a kapucsi basát megvesztegetve elérje, hogy az athnáméból kivakarják Homonnai nevét, és az övét írják be helyette. A belső ellenféllel azonban nehezebben boldogult. Bocskai halála után a még mindig részben megoldatlan helyzetben lévő hajdúság ugyanis szövetkezett Báthory Gáborral, akinek a kezében a Báthory-család mindkét ágának mesés vagyona egyesült. A mindig reálisan döntő, tapasztalt katona, Rákóczi Zsigmond pontosan mérte fel a helyzetét ezzel a támadással szemben. Túl idős és túl tapasztalt volt ahhoz, hogy a félelmetes hajdú sereget maga mellé állító Báthoryval harcba kezdjen. 1608 márciusában végül jelentős kárpótlás fejében lemondott a fejedelmi címről, átadván azt Báthory Gábornak. Báthory ennek fejében neki ígérte a sárosi és szádvári uradalmakat. Ezzel a lemondással egyrészt megkímélte egy értelmetlen háborúskodástól a tizenöt éves háborúból még fel sem épült Erdélyt (valószínűleg élő emlék volt még Báthory Zsigmond többszöri lemondása és visszatérése), másrészt hű maradt önmagához, mint a Rákóczi család építőjéhez, hiszen újabb birtokokkal gazdagította a már eddig is jelentőssé duzzadt családi birtokállományt. Miután feleségével és gyermekeivel visszaköltözött magyarországi birtokaira, még ugyanez év december ötödikén meghalt. Olyan örökséget hagyott hátra, amit minden tekintetben lehetséges volt követni és gazdagítani. A szívós és bölcs politikusság, katonai kvalitá238
