Balogh Judit - Dienes Dénes - Szabadi István: Rákóczi-iratok a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában 1607-1710 - Acta Patakina 1. (1999)
63. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa a keresztény világhoz, melyben ismerteti a szabadságharc okait és célját. Szól a magyar nemzet nyomorúságáról, mely elsősorban a Habsburg uralkodónak és udvarának a magyar törvényeket mellőző uralkodásából fakad. Elmondja személyes meghurcoltatását is. Munkács, 1703. jún. 7.
mit mulatozunk? Eléggé meg bizonyították (XIX.) idegen és veszedelmünkre való igyekezeteket az Austriaiak, midőn ez előtt négj esztendővel törvénytelen processussal1 öszve híván a’ Magjar Fő Rendeket gyűlésben; de Magjar Országon kívül sok egjéb végezések között, nevezet szerint ezeket végezték. 1. Hogj az egyben gyűlt Ország, ha Ország gyűlésinek méltó mondani, talállya fel módgyát mint folytassa már ezután változás nélkül a’ Királynak való adózást. 2. Hogj a’ kis egyházi Nemesség ez után tsak a’ paraszt rendben tartassák.1 2 3. A Fővebb Nemesség pedig vágj a’ Fő Rend szabadtságában igen meg szorítassék, melly ez Hazának épen fundamentomos törvénye ellen vala, melly a’ Nemesség iránt egjenlőséget kíván, és nagyobb vagy kissebb Nemességet nem ismér. 4. Hogy ez után az eddig szokott törvény folytatások az Austriai szokatlan törvény folytatásához szabattassanak, és így ezzel is az Haza szabadtsága igen meg csonkúllyon. így tartyák ám meg a’ Királyi Diplomát az Austriából való Királyok. Ide számlállyuk (XX.) az Eperjesen esett Fő Rendek fel mészároltatását, melly arra találtaték fel, hogy azzal az örökös Királyságra nyittatnék út: Sírnak a’ sok eőzvegyek, árvák meg fosztattván szüleiktől. Élesének Fő rendek Fejei, és a’ sok ártatlan vér az Abél vérével az égre kiált fel.3 De még is nem elég az Austriai Uralkodásnak a’ kegyetlenkedés, még sem nyugszik, még sem elégedett meg ennyi vérrel; hanem hogy kegyetlen uralkodásában maga kedvét töltse (XXI.) az én véremet is más nyóltzvankét Magyar haza fiaival, kiket laistromban irtanak, és kegyetlen halálra rendeltének, szomjúhozva kívánta. En ennyi Méltóságos Fejedelmeknek Maradéka, ez Országban magános életet éltem, semmi Tiszttségben nem egyeledtem; hanem édes Hazámnak végső pusztulására hanyatló állapottyát könyvező szemmel gyakorta szemléltem, és így tiszta jó lelki ismerettel lévén, és semmi rajtam eshető veszedelemtől nem tartván, még elmémben sem ötlött; hogy valamitől féllyek, akkor hirtelen az Austriai Udvarnak véres Tanátsából, mellyel ez Országnak Fő Rendek el akarják vala veszteni, minden elől járó Citatio4 nélkül az 1613 esztendőbeli 34 Articulus ellen véletlen meg fogattam, és Méltóságomra is semmi tekintet nem lévén őriző vitézekkel szorossan környül vétettem és tömlötzbe 1 törvénytelen módon 2 A latin szöveg kisebb nemességről (nobilitas minor) beszél. Itt az „egyházi nemesség” kifejezés valószínűleg nem az - ekkor már kisszámú - prédiális nemeseket jelöli, hanem az egytelkes (kuriális) nemeseket. Talán a fordító közülük került ki, s a fordítás is számukra készült. 3 Mózes I. könyve 4. rész, 10. vers. 4 idézés 190
