A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)

1994-03-01 / 3. szám

US

KATOLIKUS LELKI SÉGI TÁJÉKOZTATÓ

MÁRCIUS 13. - NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA 2 Krón 36,14-16; Ef 2,4-10; Jn 3,14-21 Jézus azért jött közénk, hogy megmentsen bennünket

A

mikor a pusztai vándorlás során a választott nép újra és újra zúgolódni kezdett az Úr ellen, egyik alkalommal Isten mérges kígyókat küldött rájuk büntetésül. Akit a kígyók megmartak, az meghalt. A nép a büntetés hatására megbánta lázadozását és irgalomért esedezett. Az Úr parancsára Mózes rézből kígyót készíttetett és póznára függesztve a magasba emelte. Aki rátekintett, meggyógyult a halálos marásból.

Jézus arról beszél Nikodémusnak, hogy amint az emberek megmenekültek a haláltól, ha a rézkígyóra tekintettek, úgy a kereszten fölmagasztalt Emberfia is életre kelti a halálra rászolgált emberiségből azokat, akik hisznek benne.

A beszélgetés folytatásában Jézus néhány mondatban a megtestesülés és a megváltás lényegét foglalja össze. Feltárja Isten mindent fölülmúló szeretetét az emberek iránt: „Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje avilágot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” Jézust nem azért küldte közénk, hogy számon kérje rajtunk a bűneinket és mulasztásainkat, hanem hogy hirdesse Isten végtelen irgalmának és szeretetének örömhírét. Bár sok rossz terheli a lelkünket, térjünk meg, bánjuk meg, amit elkövettünk: Isten, Jézus által, visszafogad szeretetébe.

Jézus áldozati halála mindenkorra és mindenkinek érvényes megtisztulást és bocsánatot hozott. „0 engesztelő áldozat bűneinkért, de nem csak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (Íján 2,2).

A szabadulás ára egyfajta halál: ahogyan Jézus meghalt értünk, úgy kell nekünk is meghalnunk a magunk számára, régi énünket teljesen elveszítve, hogy új emberként támadjunk fel Jézussal. A „régi ember”, aki Istentől való el- szakítottságban él, az isteni akarattal szemben a saját akaratát keresi, meghal, és az ember élete Istenben folytatódik. Nincs többé két különböző akarat: az emberi belesimul az istenibe. Az egyéni akarat átalakulásának értelmét a föltámadás adja meg: „Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek” (1 Kor 15,17). A föltámadt Krisztus ad erőt és bátorságot, hogy vállaljuk a „régi ember” halálát, és a Szentlélek által újjászülessünk: „Halottaiból való föltámadása által élő reménységre szült újjá minket” (lPét 1,3).