A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
A SZÍV 1994. MÁRCIUS 135 reszténységgel, és néha a templomba is elmentek. Aztán minden nyáron egy hétre kitört az UKONG: 70-80 kisteleki gyerek utazott a hardi tanyára. (UKONG: Unokatestvérek Kongresszusa; eredetileg egy nyolcnapos lelkigyakorlat volt, amelyet Lala bácsi „vér szerinti rokonai és számos kapcsolt részei” számára tartott. Ez mintegy 150 résztvevőt jelentett). Megható volt látni, hogy azok a család nélkül felnövekvő gyerekek hogyan kapcsolódtak egyik vagy másik családhoz az UKONG alatt, és milyen komolyan vettek részt a lelkigyakorlaton. Tavaly tavasszal azonban Kistelek és az UKONG (földi szemmel nézve) Lala bácsi nélkül maradt. Az új plébánost, Kovács Péter atyát azzal kerestük meg: — Lesz-e ezen a nyáron UKONG a kisteleki gyerekeknek ? — Lesz, de én szeretném kiválasztani azokat, akik Kistelekről részt vesznek rajta. Nézzétek, az emberek valahogyan úgy gondolják, hogy én egy „papipari szakipari” iskolát végeztem. Vagyis én szolgáltatást nyújtok. O fizet, nekem pedig kötelességem kiszolgálni. Én nem kiszolgálni, hanem szolgálni akarom őket! Első helyemen, Debrecenben elég sok fiatallal foglalkoztam. Ott nem lehetett mellébeszélni. Nagyon határozottan és kristálytisztán kellett fogalmazni, mert hamar megkaptam: „Ez az a szokásos papi duma!” Emiatt igyekeztem a magam számára is újrafogalmazni sok dolgot, amit a szemináriumban tanultam.- Debrecen nem kifejezetten katolikus terület.- Ha azokat nézzük, akik a vallásukat gyakorolják, akkor fele református, fele katolikus. Ott Debrecenben osztottam fel a katolikusokat öt csoportra. Az első csoportba azok tartoznak, akik közösségben élik meg hitüket. A másodikat az úgynevezett vasárnapi
