A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
US KISSZJV" SZENTJÁNOSBOGÁR bátran és felszabadultan mozogsz...- Azt tartom jónak, hogy a látó gyerek is találkozzon velünk és tanuljon érintkezni vak emberrel. Hogy ez ne legyen a számára meglepő, ne jöjjön zavarba, ne viselkedjen különleges módon. Mert aki ezt közelebbről nem ismeri, az képes úgy viselkedni, mint egy idős néni, aki egyszer megszólította az egyik tanárnőnket: „Mondja, aranyoskám, maga itt dolgozik?” - „Itt.” - „És nem fél, hogy elkapja?” Kérdések a megbeszéléshez: 1. Milyen érzés volt vakon közlekedni a világban ? Mennyire hagyatkozhattál a többi érzékszervedre'' Mennyire erősen érezted a vezetődre való ráutaltságot'' Fel tudtad-e használni „vakon” szerzett tapasztalataidat, amikor szerepcsere után te lettél a vezető? 2. El tudod-e így képzelni az egész életedet? Milyen hatással volt rád Edit derűje? Milyen embernek ismerted meg őt az interjú alapján? Jellemezd néhány tulajdonságát! (A témát a második klubtalálkozón folytatjuk.) A szmtjáixosbogár imája Istenem, Nem vinnéd egy kicsit távolabb tőlem fényedet!’ Olyan vagyok, mint a porszem! Oh, éjszakádra van szükségem, hogy a remény sápadt csillagfényénél szívem világítani merjen, és hogy átadjam más szíveknek az öröm azon részét, amelyet nem takar más, mint szegénység. Amen. Ezt a verset Carmen Bemos de Gastold /mák a bárkából című könyvéből Molnár Erika, hűséges tiszafüredi levelezőnk küldte be.
