A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-03-01 / 3. szám
A SZÍV 1994. MÁRCIUS 113 szén tján os bogár K edves Szentjánosbogarak, a farsang ebben az évben igen rövid volt, és mire ezt a számot kézbe veszitek, már javában tart a nagyböjt. Mi is tulajdonképpen ez a minden évben ismétlődő időszak? A húsvétra várakozás — mondanátok bizonyára többen. Igen, de mért kell böjtölve várakozni, mért nem lehet ilyenkor táncmulatságokra járni, mért kell elkomolyodni és lelkigyakorlatot tartani? Megpróbálom ezt a sportból kölcsönzött hasonlat segítségével érzékeltetni. A sportolók mind a versenyre készülnek, ott kell a legjobb formát nyújtaniuk, hogy győzzenek. De képesek volnának-e erre a versenyt megelőző sok-sok edzés nélkül? Az edzés jelenti a fölkészülést, s ilyenkor ugyanúgy igyekeznek futni, ugrani, evezni stb, mintha már verseny volna. Jól tudják, hogy csak akkor van reményük a győzelemre, ha teljes odaadással, lemondások közepette készülnek fel. Ezt tesszük mi is a nagyböjt idején. Ez a mi edzésünk. Mint a sportolók, ilyenkor mi is számba vesszük a gyengeségeinket, igyekszünk legyőzni azokat, fölkészítjük a lelkünket ama nagy versenyre és a célba érkezésre. Márciusban a családi életet érintő témák közül a mindenfajta megpróbáltatást jelentőről szólunk, a betegségről. Erről két klubtalálkozón is beszélgethettek. Végül arra kérlek benneteket, hogy e hónapban minden klubtalálkozót egy, az általános és missziós imaszándékra elmondott, közös Miatyánkkal zárjatok. A Szentatya általános imaszándéka: hogy minden nemzet összefogjon a föld éhezőinek és szegényeinek megsegítésére; a missziós imaszándék: hogy a menekültek és bevándorlók a befogadó országokban testvéries bánásmódban részesüljenek.
