A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-02-01 / 2. szám
A SZÍV 1994. FEBRUAR S3 tartózkodási helyre. Együtt utazunk el, a másik tisztelendő, az apáca, és mi mindnyájan. A repülőút két órát tart. Én: Megdöbbent, hogy új döntést hoztak sorsomat illetően. Szeretném legalább tudni, milyen messzire megyünk, és hogy az új hely kijelölésekor figyelembe vették-e a tüdőm állapotát. Az orvos: Nagyon messzire megyünk, Lengyelország másik végére, és azért megyünk repülővel, hogy minél kevésbé fáradjon el az úton. Az éghajlati viszonyok jobbak, de a ház is egészségesebb lesz. Mindnyájan odamegyünk. (...) Rövidesen megérkezett Stanislaw atya. Szegénykét nagyon összetörte a hír, de gyorsan összeszedte magát és az új megpróbáltatást nagyon evangéliumi módon magyarázta meg magának. Bár inkább a szabadulást és a beteg szüleihez való visszatérés lehetőségét várta. Ebéd után hozzákezdtünk szerény gazdaságunk össze- szedéséhez. A könyveket és a súlyosabb tárgyakat ki kellett tennünk a folyosóra, este 22 óráig, mert az éjjel indult velük egy gépkocsi. Hosszabb séta alatt búcsúztunk a kerttől, és összegeztük itt- tartózkodásunk előnyeit és hátrányait. Nagyon sokat szenvedtünk a zord tél, a nedves ház, a földszint dohossága miatt, amelyet az emeleten is éreztünk. Megkínzott bennünket a hónapokon át tartó makacs tengeri szél, a hideg és a rozoga, füstölő kályhák; így hát végigbetegeskedtük az évet. A szerzetesnővér akut náthát szerzett, Stanislaw atya isiászt, én pedig reumát, mert a lábam állandóan fázott a hideg padlótól, és még nyáron sem tudtam átmelegíteni őket. Ez volt Stoczek-beli tartózkodásunk egészségügyi mérlege. A lelki oldala sokkal jobb volt. Kis kápolnánk élt. Az Úr Jézus a pohár tokjában lakott. (...) Sokat énekeltünk. Karácsony idején
