A Szív, 1994 (80. évfolyam, 2-4. szám)
1994-04-01 / 4. szám
152 KATOLIKUS LELK1SÉGI TÁJÉKOZTATÓ Mi pedig, akik nevelők és nevelődök vagyunk egyszersmind, akkor járunk a legjobban, ha Tőle tanuljuk meg az egymás iránti bizalmat és a türelmet. Isten vonzásában, egymás kezét fogva találhatjuk meg legbiztosabban hivatásunkat és segíthetjük ebben gyermekeinket. Molnár Irén és Bárdosy Eoa Felelősséggel válasszunk! 1956 után lehetetlennek látszott, de még tíz éve is hihetetlennek tűnt, hogy a belátható jövőben véget érjen Magyarország szovjet megszállása és az ateista egypárti diktatúra. Még ma is szokatlan, hogy ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy titkos szavazáson a megszállás és a diktatúra ellen voksolunk. Mivel azonban a régi gárda leszavazva ugyan, de közöttünk él, a küszöbön álló választásokon épp ilyen könnyen letérítheti az országot a szabadság útjáról, ha a többség a nehézségek miatt elcsüggedve vagy közönyösségből nem élne választójogával, s így a pártfegyelemhez szokott baloldali szavazók a kisebbségüket többségre válthatnák. A legfontosabb tehát, s ezt hirdetni kell otthon és nyilvánosan, barátoknak és ismerősöknek, meggyőzni róla minél többeket, hogy éljünk választójogunkkal, különben mások döntenek rólunk és helyettünk; meglehet, hogy ellenünk. A választás elengedhetetlen, de nem könnyű feladat. Komolyan meg kell fontolnunk, kik alkalmasak az ország vezetésére, s elhatározásunkban nem hagyatkozhatunk érzelmeinkre vagy nagyhangú ígérgetésekre, komoly töprengés után, az ország dolgainak alapos ismeretében kell döntenünk. Egyházunk nem kívánja megkötni a kezünket, csak annyit vár híveitől, hogy az ország valódi helyzetével számoló, a közjóért megfelelő felkészültséggel dolgozni tudó, másrészt az egyház újjászületését támogató, s nem akadályozó pártok jelöltjeire szavazzunk. A keresztény polgár tisztánlátását elősegíti, hogy szívével nem csupán az anyagi javakhoz tapad, s így könnyebben észreveszi az ország átalakításának csapdáját: a szabadság a korábbi rendszerben telepített időzített bombák miatt kivédhetetlenül egyidejű elszegényedéssel köszöntött ránk. Korábban a szocializmus
