A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
A SZÍV - 1993. 79 A nagy komondor közelebb jött. Ermi csak most vette észre, hogy a fején jókora sebhely van. „Ugyancsak veszekedős lehet" - gondolta. Moccanás nélkül állt, és a szemét nem vette le a kutyáról. Az állat morgása erősödött, öblös ugatásba ment át. Fogait mutogatta. Ermi most már mégiscsak félt egy kicsit, de nem akarta, hogy a kutya észrevegye. „Gyere ide!" - mondta, és kinyújtotta a kezét. A megtermett állat fölfigyelt, fölemelte nagy, sötétbarna szemét, és figyelmesen vizsgálgatta Ermit. A morgás abbamaradt. „Gyere ide!" - ismételte a fiú. A kutya megindult feléje és egyre közeledett. Ermi nem mozdult, bár az állat már közvetlenül előtte állt. Fejét odahajtotta a lábához, és szorgosan szaglászott. Lassan, majd egyre szaporábban csóválni kezdte a farkát. Ermi megkönnyebbült. A kutya befejezte a szimatolást, és nagy fehér fejét a fiú melle magasságába emelte. Ermi megint kinyújtotta a kezét és megcirógatta az állat gyapjas fejét. A kutya megmozdult, és szép piros nyelvét hízelegve végigfutatta a kezén. „Hát akkor barátok vagyunk" - mondta a fiú halkan, és a szíve csodálatosan átmelegedett. Mintha már nagyon régóta ismerné ezt az állatot. Úgy látszott, hogy a kutya is ezen a véleményen van, mert a fiú lábszárához nyomta nedves orrát, és fehér farkát elégedetten csóválta. „Gyerünk hát!" - mondta Ermi, és a kezét a kutya hátára tette. így lépkedtek ketten a kandalló felé, ahol a karosszék állt. „Mondor, vissza!" - hallatszott most onnan egy parancsoló hang. „Aha! - gondolta Ermi. - Ez bizonyára Ogyik úr. Hívja a kutyáját." A nevén szólított kutya meghőkölt. Egy pillanatig úgy látszott, hogy otthagyja Ermit és megint bemászik az asztal alá. De aztán meggondolta magát és a fiú oldalán maradt. Ermi örült. Ez a találkozás a kutyával jó jelnek látszott. Mondor hátán tartott kézzel haladt tovább. Már csak néhány lépés választotta el a kandallótól, amikor a karosszék hirtelen, csak úgy magától megfordult és meglátta a benne ülőt. A székben ülő férfi alacsony, sovány, idősebb úr volt. Egyszerű fekete bársonyöltönyt viselt, melyet csak egy kis vörös gallér díszített. Hosszú ujjú, sovány keze a szék karján nyugodott. Állát gyér, szürke kecskeszakáll borította. Ajka keskeny volt, orra hosszú és hegyes. Vastag szemöldöke alól két mélyen ülő, acélszürke, éles szem kémlelt ki. Széles karimájú, magas, fekete filckalapot viselt. Kis termete ellenére tekintélyes jelenség volt. Éles tekintete szinte átfúrta a fiút. Ermi, Mondorral az oldalán, megállt, és hallgatagon szemlélte a kis embert. Végül a feketébe öltözött úr szakította meg a csendet. .*
