A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-02-01 / 2. szám
72 XISSZÍV" - SZ'LXTIÁTiOS'BOgÁJl A próbatétel B iztosan hallottatok már nehézségek, csapások, tragédiák láttán így vélekedő embereket: „Ha lenne Isten, ezt nem engedné meg!" Pedig a Bibliában több helyen is találkozunk azzal, hogy Isten próbára teszi a hívőt. Mindnyájan jól ismeritek Ábrahám próbatételét. Isten megparancsolta neki, hogy az oly régóta várt, egyetlen fiát, Izsákot áldozza fel. Izsák volt a záloga annak, hogy teljesül az Ábrahámnak adott ígéret, miszerint Isten megsokasítja az utódait. Hogy sokasíthatja meg, ha most elveszi az egyszem fiát! Annak ellenére Ábrahám engedelmeskedett és mindent előkészített az áldozathoz. Az utolsó pillanatban Isten elküldte angyalát és megakadályozta az áldozatot. Ábrahám kiállta a próbát, Istenhez való hűsége mindennél erősebb volt. (Tér 22,1-18.) BIBLIAI BÖNGÉSZDE Közismert Jób története is, aki Istennek hű szolgája volt, gazdagon és boldogan élt. Isten megengedte a Sátánnak, hogy próbára tegye, vajon hű marad-e hozzá a szerencsétlenségben is? Jób először javait és gyermekeit veszítette el, de belenyugodott, hogy Isten visszaveszi, amit adott. Aztán testét érte fájdalmas betegség. Jób kitartott, és visszautasította felesége tanácsát, hogy átkozza meg Istent. Három barátja látogatta meg, azokkal beszélgetett Jób Isten igazságosságáról. Mindhárom barátja azt az akkor általánosan elfogadott nézetet hangoztatta, hogy Isten a földi életben büntet és jutalmaz. Ha tehát Jób szenved - ez a bűnei miatt van. Jób mégis kitartott amellett, hogy ártatlan, és végig az Istenhez való hűségről tett tanúbizonyságot. A történet végén Isten megszégyeníti Jób három barátját, Jóbnak fiakat és lányokat ad, javait pedig megkétszerezi. Jób történetéről az Ószövetség külön könyve szól. Az első keresztények gyakran nem értették a próbatétel lényegét. Azt gondolták, hogy Isten nem vetheti a szemükre, ha bűnt követnek el, hiszen Ő engedi meg a kísértést. Ilyen gondolattal néha még ma is találkozunk. Jusson akkor eszünkbe Jakab apostol bölcs intelme: „Senki se mondja a kísértés idején: Isten kísért engem. Isten nem kísérthető a rosszra, de maga sem kísért senkit. Mindenki úgy esik kísértésbe, hogy saját kívánsága vonzza és csábítja. A kívánság azután, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha végrehajtják, halált okoz. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik." (Jak 1,13-17.) A megpróbáltatásoknak mély értelme van, amelyet megvilágítanak az apostol szavai: „Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér. Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet. így lesznek minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek." (Jak 1,2-4.) Hogy magyaráznád meg saját szavaiddal azt, amit Jakab apostol mond a próbatétel értelméről? Úgy érzed, te is átestél próbatételen? Hogy álltad?
