A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-02-01 / 2. szám

A SZÍV - 1993. rtV'XSld'A

69

A faragott képről

M

° Y NEGYSZBMKOZT

ondd, miért is vannak templomainkban képek meg szobrok? - kérdi tőlem egy téli napon Ágota.- Ez hogy jutott az eszedbe?- Beszéltem egy lánnyal, aki nemrég bekerült valamilyen gyülekezetbe...- Milyenbe?- Azt nem tudom, de kereszténynek tartja magát. Azelőtt nem hitt Istenben, de az ismerősei elvitték egy találkozóra, és ott megtért...- És hogy kerültek szóba a képek? - faggatom.- ő azt mondta, hogy mi, katolikusok bálványimádók vagyunk, mert a Bibliában meg van írva, hogy Istenről képeket nem szabad készíteni, sem azokat imádni. A katolikus templomok meg tele vannak képekkel, szobrokkal.- És te mit válaszoltál neki?- Hát ez az, hogy nem tudtam erre válaszolni - vallja be gondterhelten. - Valamit mondtam neki, hogy mi az élő Istent szeretjük, és nem ezeket a képeket, mert tudjuk, hogy ezek csak tárgyak, de erre ő rögtön mondani kezdte azt a bibliai igét...- Tudod mit, először nézzük meg pontosan ezt az idézetet - ajánlom, és már keresem is a Kivonulás könyvében a tízparancsolatról szóló részt. - Itt pontosan olvassuk: „Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben ajöld alatt.'' És tovább: „Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok."- Hát igen, erre hivatkozott - bólogat Ágota.- És mondd - folytatom -, amikor Jézus képe előtt imádkozol, akkor a képhez beszélsz?- Dehogy a képhez! - háborodik fel. - Magához Istenhez imádkozom. Pont ezt próbáltam neki magyarázni, csak nem találtam jó érveket erre a pogányságvádra.- Ez a kislány azzal vádol bennünket, hogy mi azt hisszük: a kép és az ábrázolt Isten között szoros kapcsolat, netán egyenesen azonosság van, így aztán a kép is tiszteletet, imádást érdemel. Ez a pogányság. De hát nálunk erről szó nincs!- Akkor mégis, miért vannak ezek a képek? - türelmetlenkedik.- Segédeszközök az imában. Biztosan néha te is nehezen tudsz koncentrálni az imára. Ismered ezt az érzést? Mit gondolsz, miért van?