A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
A SZÍV - 1993. VÉCÉMNEK. 543 teni. Hasonlóképpen használhatatlan volt a kályha Stanislaw atya szobájában. Még legtűrhetőbb az én szobámban volt a kályha, bár az sem tudta befűteni a szobát. Kétszer kellett rakni rá, és ennek ellenére a szoba olyan hideg maradt, hogy nem lehetett az asztalnál dolgozni. Rettenetesen fázott a kezünk és a lábunk. Még a pléddel való takarózás sem segített. Hasonló gond volt a fürdőszobában, ahol az öreg kályhában egyáltalán nem lehetett befűteni és ontotta a füstöt az egész házra, hiába tisztítottuk ki többször is. Nagyon sokáig hideg fürdőszobában mosakodtunk. A vízhiányt is megéreztük, a vizet húzó motor gyakran felmondta a szolgálatot, lobb- ször víz nélkül maradtunk és kénytelenek voltunk lentről vödrökben fölcipelni. Végül az egész rendszer teljesen befagyott. Csodáltuk azokat a jéghegyeket, amelyeket az alattunk levő szobákból vágtak ki. Jégszekrény fölött laktunk. A lenti szobákban nem fűtöttek, viszont fantasztikusan betelepedett oda a gomba. Senki sem törődött vele. A folyosók falain fehéren csillogott a dér. Szegény őreink bundákban és nehéz cipőkben ücsörögtek. Jobban kínlódtak, mint mi. Napról napra komorodott a képük. (Folytatjuk) Brenner János (1931-1957) Tisztelt Szerkesztőség! A Szív újságban (1992. 11. szám, 489. oldal) olvastunk Kenyeres Lajos tisza- várkonyi plébánosról, akit halálra kínoztak. Nagyon szerették, ez volt a bűne. Ne feledjük el, olvasom a záró sorokat. Hányán vannak ilyen tragikus sorsú áldozatok, akikről kevesen tudnak? Én is egy ilyen fájdalmas eset miatt írok, hiszen minden agyonvert, meggyilkolt ember valahol, valakinek hiányzik, egy plébános, vagy káplán esetében pedig nemcsak a családnak, hanem a hívő közösségnek is. Brenner János mint rábakethelyi (Vas megye) káplán 1957. december 15-én halt meg. 32 késszúrással végeztek vele. Már nem érhette meg 26. életévét sem. Bűne az volt, hogy mint tisztalelkű buzgó lelkipásztort, nagyon szerették hívei. Édesanyja mindhárom gyermekét Isten szolgálatára nevelte. Két paptestvére azóta is szívvel-lélekkel hirdeti az evangéliumot, végzi lelkiismeretesen papi teendőit, talán egy kicsit testvérük, János atya helyett is. 1992. december 13-án a gyilkosság színhelyén emlékeztek rá halálának 35. évfordulója alkalmából a paptestvérek, hívek. Az idén ugyanezen a napon lesz az emlékére felállított kereszt megáldása. Kérjük, A Szív újság olvasói segítsék imáikkal az emlékhely létrehozását, a későbbiek folyamán kápolna építését.
