A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-12-01 / 12. szám

538 KATOLIKUS L'LLKIS'Égi TÁJÉKOZTATÓ be, minthogy vannak hűséges és hűtlen típusok. Ezt úgy kell érteni, hogy egyeseknek könnyebb a hűség, másoknak nehezebb. A. - Tehát ha egy kisgyermekben nem alakul ki a valódi bizalom, később aligha lesz képes hűségre. De mi történik azzal, akit elhagytak, aki csalódott? K. - Az elhagyottak sajnos gyakran válnak elhagyóvá, mert ké­sőbb már nem képesek fenntartás nélküli hűségre. Félnek az újabb csaló­dástól. Szerencsére az is előfordulhat, hogy az elhagyatottság élménye tesz valakit életre szólóan hűségessé. Mi egymás gyógyszerei lehetünk, tehát gyógyíthat egy másik ember kitartó, a csalódott személy nem is mindig tudass „szakítópróbáit" kiálló hűsége is. G. - Próbáljuk még kideríteni, miért látszik a hűség egyfajta bezártságnak sokak szemében. Arra gondolok itt, hogy a meg- kapaszkodási vágy, ami a gyer­mekkorban még természetes élettani reakció, a felnőttkorban a biztonság nyújtásnak és biz­tonság keresésnek valamifajta egyensúlyvesztésére utal. Ha egy felnőtt hűségét az jellemzi, hogy egyoldalúan, görcsösen, mincenáron kapaszkodik vala­kibe, vagy valamibe, az aligha­nem á saját félelmétől, bizonyta­lanságától való menekülést je­lent. A. - Ez olyan hiba, amely a kudarchoz vezethet. A kisajátító hűség előbb-utóbb ter­hessé válik a másik személy vagy egy közösség számára, ha­sonlóképpen, mint a bizo­nyítékot sürgető hűség, a „bizto­san szeretsz?", a „még mindig szeretsz?" játszmák, amelyek egy szerelem kezdetén bájosak lehetnek, de később fárasztóak, hiszen ha naponta szóval és

Next

/
Oldalképek
Tartalom