A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
ÄSZiV - 1993. JtOVLMWUH. 521 VÁRJ ES NE FÉLJ NOVEMBER 7. - ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP Bölcs 6,12-16; ITessz 4,12-17; Mt 25,1-13 Hű szívvel várj! O lyan ijesztőek és komorak a novemberi evangéliumok! Virrasztás, készenlét, várakozás a ki tudja mikor érkező vőlegényre, aki ráadásul nem is a miénk. Nem elég, hogy van lámpád, miért nincsen még olajod is. Ha ugyanis nincsen olajod, akkor az ajtó bezárul. És ezen már nem lehet változtatni. Ismeretlen maradsz a vőlegény számára mindörökre. VASÁRNAPI GONDOLATOK Még szerencse, hogy az első két olvasmány vigasztalóbb egy kicsit: „megkeresi azokat, akik méltók rá, megjelenik nekik ... minden szándékukban találkozik velük” - biztat a Bölcsesség könyve. Ne aggódjon senki saját feltámadása miatt, mert Jézus feltámasztja azokat is, akik benne remélve hunytak el - bátorít az Apostol. Mégis, ezek után meg kell valahogyan emésztenünk a tíz hajadonról szóló jézusi hasonlatot. Ez a hasonlat ugyanarról az Országról beszél, amelyet annyi más példázattal elevenített már meg számunkra Jézus. A keleti ember nem sieti el a menyegzőjét. A vőlegény barátaival mulat egy ideig, majd együtt indulnak a menyasszony háza felé. Ennek az indulásnak nem volt megszabott ideje. így azután a nyoszolyólányok a menyasszony háza közelében nem is tudhatták pontosan, mikorra számítsanak a vőlegény érkezésére. Természetes, hogy a fogadásra fölkészülve elálmosodtak, el is aludtak várakozás közben. Valaki mégis időben riasztotta őket: jön már! Ekkor derült ki, hogy van valami különbség a leányok között. Mert nem mindnyájan készültek föl a meghatározatlan idejű várakozásra. Voltak közöttük olyanok, akik csak akkor váltak volna be, ha a vőlegény néhány órával előbb érkezik. Ennek a hasonlatnak ugyanis ez a veleje. Az Országban létezik határidő, de ez nem közismert. Nem ismeritek sem a napot, sem az órát. Ezért virrasszatok! Igazság szerint azt is mondhatta volna még nekünk Jézus: én sem ismerem. Nekem is mindig készen kell állnorn. Nyugodj meg ebben te is és állj készen. Tedd félre terveidet, vágyaidat és harcaidat, add át nekem végre magadat: akkor lesz elég olajod. Az evangélium mindig jó hír. Még emlékezhetsz a néhány héttel ezelőtti hasonlatra. A nap végén is be lehet állni a szőlőbe. Ne ijedj meg ettől a mondattól: az ajtó pedig bezárult. Te, aki előtt annyi ajtót zártak már be az életben, emlékezz: én vagyok az az ajtó is. Azért szólok. Mert régóta ismerlek és alig várom már, hogy átlépj a küszöbömön. Ezért kérve kérlek, várj rám! Akármeddig.
