A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-11-01 / 11. szám
A SZÍV - 1993. KOVEMWEiR. 491 tassa. Ebben segíthet sokat a család, a környezet. Az a szülő, aki csak a hibáit sorolja a gyereknek, aki csak szidja és fukarkodik az elismeréssel, gyengíti a gyerek önbizalmát, biztonságérzetét, elsorvasztja szeretetét. Tamási Áron megállapítása: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne", ha teológiailag nem helyes is, de nagy bölcsességet tartalmaz. Akinek nincsen olyan otthona, környezete, ahol része van a szeretetben, megértésben, bizalomban, az gyökér- felen lesz és nagyon nehezen találja meg a helyét az életben, nehezen lesz kiegyensúlyozott, boldog ember. Fontos érték a bátorság. Semmiféle döntést hozni, hivatást követni nem lehet kockázatvállalás és bátorság nélkül. Itt nemcsak a papi, szerzetesi vagy házasságon belüli hivatásra gondolok, hanem minden emberi feladatra, hivatásra is. Aki döntéseiben nem a saját meggyőződését követi, hanem az emberek véleménye, vagy a nehézségektől való félelem alapján dönt, az nem fogja elkerülni a nehézségeket, nem nyeri el minden ember helyeslését, és még önmagával is ellentétbe kerül. Tehát rá kell nevelnünk gyermekeinket arra, hogy merjenek lelkiismeretük szerint dönteni, majd a döntés következményeiért a felelősséget vállalni. Növekedni a bátorságban, a küzdelem^ szellemében - Nagy felelősség a gyermekek, fiatalok nevelése. Erre sajnos kevesen vannak felkészülve a szülők közül. Szükséges lenne sok jó „szülők iskolája”, mert a jövő nemzedék sorsa a szülőktől függ. Jó volna, ha ennek a rovatnak az olvasói megírnák, mik a legnagyobb nehézségeik a nevelés terén, és ha azok is írnának, akiknek olyan tapasztalataik vannak, amiket szívesen közreadnak. Ha közérdekű a kérdés, ebben a rovatban adnánk választ, ha pedig egyéni, akkor levélben. Azt is írják meg, milyen nevelési témáról szeretnének olvasni és akkor arról a témáról is lehetne írni a rovatban. Az a középkorú szülői nemzedék, amely a mai ifjúságot neveli, nem kapott a családon kívül szinte semmilyen, erkölcsi alapokon álló helyes értékítéletet. A mai nagyszülők pedig a hétköznap hajszájában alig foglalkozhattak velük, s nem is mindig voltak erre felkészülve. Sem az iskola, sem a média, sem a sajtó, sem az irodalom nem közvetített keresztény, hazafias, természetes emberi vagy általános polgári értékeket. Az ifjúságot nevelő Jókai és a hozzá hasonló, kissé romantikus, de ideálokat, eszményeket adó ifjúsági irodalom helyét előbb egy, a pártot kiszolgáló irodalom foglalta el, ma pedig, a rendszerváltozás után, beözönlött nyugatról a szemét minden fajtája. Az utcai árusoknál, a könyvesboltokban a hivalkodó, tarka táblájú, ízlést, erkölcsöt és értékeket szórakoztatva romboló, irodalomnak alig nevezhető könyvek kelletik magukat. Valahol el kell kezdenünk az általános és keresztény értékek megismertetését a családokkal, a nevelőkkel, az ország nagyközönségével. V___________________________________)
