A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
A SZÍV - 1993. OKTÓWL'Jl 467 csodálatos eredményeiről, folyamatban lévő munkáiról és ismertette további terveiket. Kató tiszteletesről túlzás nélkül állíthatom, hogy korunk helybéli Széchenyije. Vállalkozások sorát indította el, intézményeket teremt (például ez év végén indul egy gyermekfalu), alapítványokat hozott létre, két év alatt közel száz munkahelyet létesített falujában. Sokoldalú tevékenysége, a már megvalósult létesítmények minősége ámulatba ejtette a már sokat látott résztvevőket is. Isten áldása legyen munkáján. (S. Cs.) A liturgia megújítása 2. Babos István A szentségek az egyházi közösség hitének a jelei. A szentségek „ünneplése” kifejezi az egyház lényegét. Ezekben a szent cselekményekben az egyház azzá lesz, aminek Krisztus akarta, az Isten dicsőítője és az emberek üdvösségének megvalósítója. Mint fentebb említettük, a trentói zsinat után két személyre, a kiszolgáltatóra és a felvevőre szorítkozott a szentségi cselekmény. Ezzel szemben a megújított liturgia felépítése a közösségi jelleget hangsúlyozza. A szentségek nem csak az egyént, hanem az egész egyházi közösséget érintik, ezért „Az egyház ... arra törekszik, hogy a hívek ... a szent cselekményben tudatosan, áhítattal és tevékenyen vegyenek részt.” (SC 48.) Az új forma, a Szertartások megújítása, évek óta elkészült. Ennek főbb pontjai a Szentírás bővebb használata, az anyanyelv bevezetése, a liturgikus szövegek és a liturgikus tér felépítése oly módon, hogy az lehetőséget adjon a közösségi ünneplésre. Az új forma készen van, de talán sok esetben nem hatja át az új szellem, amit a zsinat szorgalmazott, az, hogy a liturgia Jézus papi szolgálatának a folytatása, az Isten dicsőítése és az emberek megszentelése. Ezt az új szellemet, ami az egyház ősi hagyománya, szeretnénk összekapcsolni az új formával további vizsgálódásainkban. A szentség fogalma az üdvtörténetben Szent Ágoston szerint az Isten dicsérete és szolgálata, amit ma az egyházban látunk, régi időkre nyúlik vissza, olyannyira, hogy egykorú az emberiséggel. Azt tanítja, hogy az egyház három fokozatban jött létre. így beszélhetünk a jámbor pogányok, a választott nép és az Elsőszülött egyházáról. Az embert sohasem elégítette ki az őt környező világ. Többre
