A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
460 Xi SSZÍV” - sz'EXTjAXpsvogA'Ji Cecike: aranyos, kicsi, mindjárt három éves. Egyébként olyan, mint Marika. Az „újszülött": Veronika: édes, kicsi, mosolygós baba. Eszik rendesen, ha kiveszik az ágyából. Egyébként éjszaka semmit sem csinál, csak ALSZIK! Én: szerintem én gyerekes gyerek vagyok. Ezenkívül anya és apa szerint jól csellózom. Különben most sokat javítottam a bizonyítványomon. Hát szerintem ilyen a családom, és ilyenek a családtagjaim. S .O.S.! Kedves Szentjánosbogár! Én 1981. október 26-án hétfőn születtem. Mindig vágytam egy levelezőtársra! Kérlek, segíts egy vallásos kislányt találnom. Ha megkérhetlek ezt tedd a rovatba: 12 éves leszek október 26-án. Szemem színe kék, a hajam sötétbarna. Négyes-ötös tanuló vagyok, hatodikos. Szeretem nagyon Jézust! Kedvenc állatom a kutya és a ló. Szeretnék egy korombeli kislánnyal levelezni. (Dóró Edit 5700 Gyula, Esze T. u. 6.) - Isten éltessen, Edit! Várjuk a pontversenyben együttműködők leveleit is! Még nem sokan tértek magukhoz az új tanév kezdetén! A máris válaszolóknak köszönjük a gyorsaságot és a pontosságot. Tulajdonképpen semmi kihagyás nem zökkenthetett ki bennünket a folyamatos munkából. Aki keresett, az a nyári számban is talált gondolkozni, utánajárni és megválaszolni való kérdéseket. Ha a táborra gondolok... m indig a Nap jut eszembe: a fény, a melegség, az a nyugodt légkör, amely még az én rosszcsont öcsémet is megszelídítette. Mindenki kedves volt és mosolygott, mert ott a legjobb dolgot csináltuk: játszottunk. Mókás játékokat játszottunk, amelyekből tanultunk, amelyekben figyelnünk kellett egymásra, amelyek önbizalmat adnak, amelyekkel közelebb kerülünk Istenhez. A tábor vége felé megalakítottuk a mi kis egyházközösségünket, és erről még a sajtónak is beszámoltunk. Szerdán megismerkedtünk a csoportunkkal, szállásadónk nevével, kaptunk énekes füzetet, azután átmentünk a templomba az első közös szentmisére. Utána már vártak minket az iskolában finom vacsorával, majd megbeszéltük a nap eseményeit és a másnapi programot. Akkor derült ki, hogy kik a házibogaraink. Hazaérve megkaptuk a szobánkat és még egy kis ráadás-vacsorát. A csütörtök misével kezdődött, majd az általam kedvelt csoportprogram következett: játszottunk és beszélgettünk. A csoportprogram után a II. Rákóczi Ferenc Múzeumot néztük meg. Igazán nagy élvezettel csoszogtunk a védőpapucsokban, és pillantottunk bele ősapáink és ősanyáink életébe. A Körösi Csorna Sándor Múzeumban Szabolcs atya vette át a tárlatvezetést, és megismertette velünk a nagy őshazakutató életét.
