A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-09-01 / 9. szám
394 WIOLIXUS ULLXlStgi ‘lAjtXpZ'VAnÓ A család feladata a közösségért felelősséget vállaló ember kialakulásában H áborús viszonyok között, valahol Dél-Amerikában történt. Egy kis falu határában aknára futott egy katonai teherautó. A katonák megtorlásul húsz férfi halálát kívánták. A falu öreg elöljárójának kellett megneveznie őket, ellenkező esetben minden férfit agyonlőnek. Rafael Verőn, a falu öreg elöljárója bement egy kunyhóba. Néma csendben álltak kint a falu lakói, hallgattak a katonák is, majd megjelent az ajtóban az öreg Rafael, odament a századoshoz és átadta a papírt. Az minden sietség nélkül vette át, és elkezdte olvasni, azután leeresztette a papírt. Rafaelre nézett, majd ismét felemelve a papírt, hangosan olvasta föl ami rajta állt: Rafael Verőn, Rafael Verőn... Rafael a saját nevét írta le hússzor." (Fick: Útközben, Kálvin Kiadó, Bp. 1992) Vajon a kunyhó előtt halálos csendben várakozók közül hányán tudták volna megtenni azt, amit Rafael Verőn? Vajon közülünk hányán lennének képesek erre? Hálásak lehetünk azért, hogy nem kényszerülünk ilyen nehéz, hősiességet kívánó döntésre. De kisebb áldozatvállalásra, mindennapi hősiességre, lemondásra mindig, minden élethelyzetben szükség van. Életünk minősége, családunk, tágabb közösségünk, végső soron az emberiség boldogulása attól függ, hogy az egyes ember milyen mértékben képes mások, a többiek érdekeire, szükségleteire tekintettel lenni. Ha bárkit megkérdezünk arról, hol tanulja meg az ember az áldozatvállalást, a másikra figyelést, a közösség szolgálatát, valószínűleg gondolkodás nélkül feleli: a családban. És minden tapasztalat, tudományos vizsgálat azt mutatja, hogy a válasz helytálló. Sem az iskola, sem a baráti közösségek, sem a film, a televízió nem hat olyan mélyen a gyermekre, mint a család. Az ember természeténél fogva közösségi lény. Létének feltétele az emberi közösség. (A Tízparancsolatból nyolc az emberi kapcsolatokra vonatkozik, s felebarátaink iránti magatartásunkat szabályozza.) Az emberi közösség első és legfontosabb formája a család. A család az, amely felkészíti a gyermeket az emberhez méltó társadalmi együttélésre: tisztességre, becsületességre, megbízhatóságra, felelősségvállalásra. A család az HA JÉZUS A CSALÁDFŐ
