A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
378 A. SZÍV - 1993. JÚLIUS-AUgZlSZTUS A szikla tanúságtétele AUGUSZTUS 22. - ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP íz 22,19-23; Róm 11,33-36; Mt 16,13-20 I ézus, kicsit hasonlóan a korabeli rabbikhoz, tanítványaival együtt élve készítette I föl őket az egyházban betöltendő feladatokra. Amikor a Tizenkettő és az asszonyokkal, a tágabb tanítványkörrel bővült közösség Jézushoz csatlakozott, több-kevesebb elkötelezettséggel egy tanító követésére vállalkozott. Ez a nagy kérdés: Kinek tartotok engem? - fordulatot jelentett ebben a felfogásban. Hit kellett ahhoz is, hogy Jézust csodatettei és hatalommal bíró igehirdetése alapján Keresztelő Jánosnak, Illésnek, Jeremiásnak vagy más prófétának tartsák. Hit kell ahhoz, hogy valóságnak tartsuk egy próféta föltámadását. De ennyi hit most kevés. Péter egy olyan emberről jelenti ki teljes bizonyossággal, hogy az élő Isten Fia, akivel naponta együtt evett, ivott, aludt. Bizony, nem a test és a vér nyilatkoztatta ki neki ezt az igazságot, hanem maga az Isten. Isten gondoskodik arról, hogy legyen a hitnek őrzője, pásztora. Az egyház ez a letéteményes, mert Péter, az ingadozó hitű ezúttal nem (csak) a maga nevében jelenti ki ezt az igazságot. Most olyan ez a tanúságtétel, mint Mária igenje. Mint az olyan ember szava, akinek a beszédében igen az igen és nem a nem. Amikor az egyház hitigazságot jelent ki ünnepélyesen, akkor teszi ezt így. A Jézussal együttélő övéiben kezdettől megvolt ez a hit valamilyen formában. Megtaláltuk a Messiást! - újságolták egymásnak lelkesen a vele való első találkozáskor. Ez a kijelentés mégis sokkal végérvényesebb, olyan, mint egy ünnepélyes dogma. Amit (így) megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is... - kapja a feladatot a tanítóhivatal feje, az első pápa. A mai olvasmányok tehát az egyház hitének bizonyosságáról győznek meg bennünket. A hit esetenként iszonyú erőfeszítésünkbe kerül. Mindannyiunknak. Alkalmasint a pápának is. De az egyház hite tiszta, egyszerű és biztos. Jézus imádkozott azért, hogy Péter majd megerősíthesse mindnyájunk hitét. Péter, a szikla. Értelmünk hódolata AUGUSZTUS 29. - ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP Jer 20,7-9; Róm 12,1-2; Mt 16,21-27 A z Apostol arra buzdít bennünket, hogy éljünk bátran a világban, de ne vegyük át a világ helytelen struktúráit. Hűségesen követve az Isten akaratát, élő, szent és Neki tetsző áldozatként mutassuk be neki értelmünk hódolatát. Pedig ez a hódolat olykor annyira ésszerűtlen! Jeremiás sem értette, miért teljesíti mégis mindig az Ő akaratát. Miért közvetíti mindig hűségesen Isten szavát a népnek, amikor az valóságos hazaárulásnak minősül a hallgatók szemében. A valódi próféta ritkán népszerű. Hiszen leginkább olyankor van szükség rá, amikor baj van. Olyan, mint a könyörtelen lelkiismeret. Amit elhallgattatni csak igazi
