A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
368 •KATOLIKUS LTLLXlStqi ‘TÁpÉ'KpZiTATÓ és varázs, szereteted úgy izzik, hogy bevallom, néha meg is riadok tőle. Ugyanakkor nem akarom, mert képtelen lennék elviselni, hogy érzelmeimet irántad kikezdjék a mindennapok, és megszokottá váljál számomra...- Nem bízol bennem?- Benned bízom, mert élményt jelentesz. Az időben nem bízom. - Ingerült lettem:- Ugyan, akkor a szereteted felelősség nélküli, valójában nem azokat szereted, akiket szeretni vélsz, hanem kizárólag saját magadat. Ezért nem állsz ki senki mellett. Másoktól csak az érzéseiket fogadod el, nem pedig őket magukat. Csupán azért van rájuk szükséged, hogy érzelmeket váltsanak ki belőled, amelyekkel saját magadat ajnározod...- Ne bánts, kérlek ne bánts!! - Majd egy idő múlva dacosan így szólt: - Ilyen vagyok, nem tehetek róla.- Gondold meg - válaszoltam -, mert ha mindenki önzésének páncéljával vértezné fel magát, akkor a világ megdermedne körülöttünk. Hisz mindenki csak arra várna, hogy másvalaki tegye meg a kezdő lépést, mivel ő önzésének foglyaként képtelen volna cselekedni és kilépni önmagából. Ugyanígy vélekedne a másik is, ennek következtében a világ ember-atomokra hullna szét, megfosztva a kapcsolatteremtés lehetőségétől, örök magányra ítélve. Egy ilyen, önzésbe béklyózott világot pedig semmi más nem ébreszthetne fel Csipkerózsika-álmából, csakis a másik iránti szeretet. Mert egyedül a szeretet elég erős ahhoz, hogy lehántsa az emberről önzése páncélját.- Mi az, hogy önzés? - Itt elakadtam. Hogy magyarázzam meg valakinek, aki bolygója egyetlen lakója, mi is az önzés, amit mi emberek nagyon is gyakori és keserves tapasztalatokból ismerünk, és érzékeljük fájdalmas következményeit. De az önzéshez legalább két ember kell; ha csak egyetlen ember létezne a földön, akkor annak semmiféle megnyilvánulását nem lehetne önzésnek nevezni, mivel nem lenne rajta kívül senki, akivel szemben a viselkedése önzőnek minősülne. Ezen töprengtem, s végül kénytelen voltam neki bevallani, hiányoznak a megfelelő szavak kérdése megválaszolásához. Hosszú szünet után lassan felemelte a fejét, hangja meggyötört volt: - Szavak? A szavak elsüvítenek a lényeg mellett, a tettek pedig csupán érzelmeink álarcai; ezt te is éppoly jól tudod mint én. Szerethetsz és vádolhatsz, de meglehet, szereteted vád és vádad szeretet. Ti felnőttek mindig mindent pontosan meg akartok magyarázni, meg akarjátok fogalmazni a megfogalmazhatatlant, és külön nevet adni még egy gomolygó
