A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

362

%KTOLl‘KUS L'LLKJSÍqi ‘TÁjtXpZTm'Ó

garázst, erre volt kölcsönünk - szintén csekk. Minden számlát kifizetünk, köztudott, milyenek a lakásterhek a lakótelepi lakásokban. Én két diplomás mérnök vagyok és elég jó fizetést hozok haza, ehhez jön Paula gyede, családi pótlék és talán még valami, de legtöbbször 20-ika körül elfogy a pénzünk. Mégis, valahogy csodával határos módon, kihúzzuk a következő fizetésig.

T. - Talán Paula nem jól gazdálkodik? Igaz is, ki nálatok a pénzügyminiszter?

Paula - Ilyen nincs. Van egy fadobozunk, abba beletesszük minden pénzünket, és onnan veszünk ki, ha kell. Mindketten folyamatosan figyeljük, mit fizettünk már ki, s mi van még hátra. Tudjuk, ki mire költ. Egyébként sem vagyunk nagy költekezők. Azt hiszem, takarékos és beosztó háziasszony vagyok. Havonta egyszer elmegyek egy diszkont áruházba tartós élelmiszereket és tisztítószereket vásárolok nagyobb mennyiségben, olcsóbban, mint a közértben. Szombaton reggel van egy nagyobb zöldség- és tejtermékvásárlás. Egyébként hétköznap szinte csak kenyeret és tejet veszek. Egyetlen szelet kenyér sem megy nálunk veszendőbe - bundás lesz belőle, vagy a fasírtba kerül. A pénzünk pedig azért fogy el, mert mindig jön valami váratlan kiadás. Elromlik a kocsi lámpája, a gyereknek tönkremegy a cipője, a mosógép felmondja a szolgálatot - azonnal lyuk keletkezik a költségvetésünkben. Nem rendszeresen ugyan, de olykor befutnak plusz pénzek, ezekkel betömjük a lyukakat és valami elhalasztott, de már esedékes dolgot elintézünk belőlük. A gond igazán az, hogy nem tudunk félretenni és nincs semmi tartalékunk.

T. - A nagyobb gyerekek mennyire yannak tisztában a család anyagi helyzetével? Hogyan viselik el, hogy nincs pénz erre-arra?

Tibi - Mindent tudnak tudatosan, bár azért módjával vonjuk be őket az anyagi gondjainkba. Tudomásul veszik, hogy „most nem lehet ezt-azt venni", de egy kicsit el szoktak keseredni miatta.

T. - És te hogyan vigasztalod meg őket ilyenkor?

Tibi - Általában - bár ez a helyzettől függ - megmagyarázom, hogy nekem miért nem okoz különösebb gondot, hogy szerényen kell élnünk, és miből merítek örömöt. Sok mindent nem látnak még világosan, de azt minden gyerek megérti, hogy „inkább téged akarlak, mint azt a pénzt, amibe kerülsz".

Paula - A minap hátul az autóban sorolgatták egymásnak a tíz kívánságukat. Egy kicsit szomorúan kellett megállapítanom, hogy igen szép számmal voltak köztük anyagi jellegűek. Noha az is szerepelt a