A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1993. JÚLlllS-AUgUSZTUS

353

Zadravecz püspök

K

i volt Uzdoczy Zadravecz István, ny. tábori püspök? Egy rövid életrajz száraz adatai aligha adhatnak eleven képet a magyar katolicizmusnak erről az eredeti egyéniségéről.

1884-ben született Csáktornyán. Középiskolai tanulmányai után a ferences rendbe lépett. Elöljárói Rómába küldték teológiai tanulmányai végzésére a tehetséges fiatal barátot. Ezek befejeztével előbb teológiatanár a ferencesek gyöngyösi hittudományi főiskoláján, majd az első világháború évei alatt házfőnök Szegeden.

Itt kerül összeköttetésbe Horthyval és Gömbössel. Ettől fogva neve elválaszthatatlanul egybeforr az ún. „szegedi gondolat"-tal. Részt vesz a nemzeti hadsereg megszervezésében és hamarosan ennek első tábori püspöke. Szentelésére 1920. augusztus 24-én kerül sor. 1925-ben a „frankhamisítási ügy"-ben játszott szerepe miatt lemond tábori püspökségéről és visszavonul rendje kötelékébe.

Ettől fogva főleg lelkipásztorkodásnak és irodalmi működésnek szentelte idejét. Keresett missziós szónokként járta az országot; írásai remek nyelvi készségéről és fejlett szociális érzékéről tanúskodnak. 1945- ben az ország új urai bebörtönözték és 1946-ban „népellenes tevékenység” címén 5 évre ítélték. 1950-ben engedték ki a fogházból.

Élete hátralevő szakaszát Zsámbékon töltötte, teljes visszavonult- ságban. 1957-től kezdve sokat betegeskedett. Állapota az évek múltával egyre súlyosbodott. 1965. nov. 18-án lelke visszatért az Örök Főpaphoz.

Zadravecz püspök jelentőségét nem könnyű kiértékelni. Egyéniségében keveredik a kapisztráni lélek és a szociális apostol, a nagy szenvedő jellemvonásaival. Amikor barátcsuhás alakja megjelent egy templom szószékén, vagy egy előadóterem dobogóján, ezrek futottak össze, hogy lélek- zetvisszafojtva hallgassák lángoló szavait. De nemcsak szavai lángoltak és lobbantottak lángra: lángolt egész egyénisége. Élete elkötelezett élet volt. Elkötelezte magát egy eszmének, egy ideálnak szolgálatára, és kitartott mellette utolsó leheletéig. Sokszor vetették szemére, hogy politizált, hogy kiszolgálta a Horthy-rendszert. Nem a mi feladatunk, hogy ítéletet mondjunk felette. De legalábbis feltehetjük a kérdést: lehet-e ítélni egy látnok felett, aki megérzi, mi vár hazájára és egyházára, ha megismétlődnek az 1919-es kommün véres eseményei? El lehet-e marasztalni azért, mert féltette nemzetét? Lehet-e követ dobni rá, mert úgy látta, hogy csak gyökeresen keresztény és nemzeti alapon álló független Magyarország képes