A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1993. JÚLIÍlS-AVgUSZTUS 347 tudták: Oren király nem ismer tréfát. Még így is eltartott vagy húsz percig, mire Akor kapitány jelenthette a királyi párnak, hogy a vár egész népe együtt van. Oren és Nolibáb levonult a hosszú lépcsőn, és hamarosan megjelentek a nagy várudvaron. Az udvar festői látványt nyújtott. Nagy volt és széles, úgyhogy - bár több mint ezren gyűltek össze - a közepe még mindig üres maradt. Magas, vöröses kőházak övezték. A nyugati oldalon egy széles lépcső nagy erkélyre vitt, ahonnan tágas kilátás nyílt a környező hegyekre, völgyekre. Az erkélytől egy másik lépcső balra a várkápolnához vezetett. Színpompás embertömeg szorongott a házak előtt: tanácsurak, előkelőségek, kereskedők, mesteremberek, munkások, feleségükkel és gyermekeikkel. Az udvar északi oldalán állt a két trónszék, a király és királyné részére, mellette a fekete gárda egy szakasza, páncélosán, kivont karddal, hosszú, hegyes lándzsával. Az udvar jobb oldalán Akor kapitány állt tíz lovasával és a három fogollyal. Oren király a trónhoz sietett és sötét arckifejezéssel foglalt helyet. Nolibáb követte. Mindent megtett, hogy büszke arcot öltsön, de nem túlságosan sikerült. Félszemmel a foglyok felé sandított. Áru és Aret ijedten húzódtak egymáshoz. Egy lépésre tőlük mozdulatlanul, lehajtott fejjel egy szőke lány állt. Kék szoknyát és fehér blúzt viselt. Feje olyan mélyen a mellére bukott, hogy Nolibáb alig látta az arcát, de annyit észrevett, hogy bájos teremtés. Tartásából megmásíthatatlan eltökéltséget vélt kiolvasni. Oren király fölemelte a kezét. Az udvaron halotti csend támadt. „Mindannyian tudjátok - kezdte dörgő hangon -, mi játszódott le tizennégy évvel ezelőtt ezen az udvaron. Az akkori királynét, Adit, miután beismerte a féíjgyilkosság rettenetes bűnét, az ország legfőbb törvényszéke - amelynek mint az elhalt király legközelebbi rokona, magam álltam az élén -, a törvény értelmében halálra ítélte. Az ítéletet Havonta megveszem A Szív újságot. Nagyon szeretem olvasni, főleg a Szentjánosbogár részt. És ezen belül is azErmit. Rendszeresen minist- rálok a kőszegi Jézus Szíve templomban, amelyet belülről most újítanak fel, hogy a 100 éves évfordulójára (1994) szép legyen. Benn a sekrestyében a ministránruhák szekrényére van felragasztva ez a vers: Nagy kiváltság ministrálni / Isten előtt díszben állni / Tiszta külső, tiszta szív / Isten ily ministránst hív. A szerzőjét nem ismerem, sajnos. De aranyos kis versike a ministránsoknak.
