A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

A SZÍ'U - 1993. JA9iVÁ%_

33

(Folytatás a 16. oldalról) S gyakran csalódás a nagyobbnak, amikor kiderül, hogy a kicsi sokat sír, elfoglalja az édesanyját, csöndben kell lennie, ha végre elaludt, és nem is játszhat úgy vele, mint kedvenc Barbie babájával. Jobb volna a felkészítést életszerűbben végezni, valahogy úgy, amint azt Gyökössy E. ajánlja (Együtt a szeretetben. Bp., 1981., 48. old.). Ezenkívül biztosan segít megelőzni a mellőzöttségérzést, ha idejében előkerülnek a nagyobb gyerek csecsemőkori képei. Hadd lássa önmagát édesanyja, édesapja karján dédelgetett babaként.

A másik ilyen „túlságosan" - a jószándékú egyenlősdi. A gondos szülők általában arra törekszenek, hogy a gyerekek lehetőleg mindenből egyformán részesüljenek. Ha az egyiknek születésnapja van, kap ajándékot a többi is stb. Pedig a gyerekeknek éppen azt kell megtanulniok, hogy testvérek ugyan, de nem egyformák. Meg kell tanulniok, hogy létezik „már" és „még", „már nem" és „még nem". Pl. már nem ihat cumisüvegből, bármennyire is szeretné utánozni a kicsit, viszont már lemehet apuval a közértbe. Még az anyu segít neki vetkőzni esténként (micsoda kedves szertartás ez számára), de bizony, még nem mehet le egyedül a játszótérre. Vagyis - felnőtt módon megfogalmazva - minden életkorban mások a jogok, engedmények és mások a korlátok és kötelességek.

Ha a szülők, pedagógusok, felnőttek igyekeznének úgy nevelni, hogy nem csupán a korlátozásokat tudatosítják minduntalan, hanem időnként a jogokat is, akkor biztosan kevesebb volna az elégedetlenséget tükröző gyerekpanasz, amit mellőzöttségét felsorolva, szinte azonos indulati töltéssel ad elő legnagyobb, legkisebb, vagy a testvérsorban közbülső. A panaszok általános volta azt mutatja, hogy a testvérsorban elfoglalt helynek nincsen annyira meghatározó jelentősége, mint általában gondolják. Mindegyik pozíciónak van előnye, hátránya.

A mellőzöttségérzés kialakulásának megelőzése nagyon fontos. Minden testvérnek éreznie kell, hogy ő pótolhatatlan, a maga nemében egyetlen a szülei számára. Ebben segíthet a családon belüli „szerep- osztás".

Úgy igyekezzenek a szülők, hogy minden gyerekük legyen valamiben „leg", legyen valami sajátsága. Pl. legtalálékonyabb, legbarátságosabb, legbátrabban ministrál, legokosabb, legjobb tornász, ragyogóan utánoz másokat stb. Ennek a különleges képességnek, egyénítő tulajdonságnak a kifejlesztéséhez aztán ki-ki felhasználhatja a mellőzöttségérzés termelte energiáit.

Emellett az egészséges, növelő, fejlesztő versengés mellett a gye