A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-07-01 / 7-8. szám

290

KATOLIKUS LLLKJStqi TÁJÉKOZTATÓ

S

zexuális felvilágosítás vagy kisajátítás? A minap a

Zene-szóban („délelőtti Keringő a Petőfin') a miskolci színházi társulat igazgatója felrótta a bérletes gimnáziumok tanárainak, hogy a diákjaik számára nem a Woyzzecket választották, (amelyben mellesleg megjelenik a színen egy meztelen férfi), hanem valami mást (esetleg klasszikust?), majd a műsorvezető Varsányi Zsuzsával gondterhelten megtárgyalták a társadalom - s különben a tanárok - prűd voltát. Ezt a témát a társulat vezetője a megelőző napon Szegvári Katalinnal a Studió'93-ban már „előpróbálta". Mire a beszélgetést követő zene alatt felocsúdtam, hogy az iskolaügy talán nem áll olyan rosszul, mint gondoltam, a műsorvezető nő már a következő vendégét köszöntötte, egy bizonyos Rákosi urat, akit misszionáriusként mutatott be. Missziója: terjeszteni hazánkban a gumióvszert, a nevével jegyzett „rákógumit". Hallgattam türelmesen és megértéssel mindaddig, amíg az iskolák újból szóba nem kerültek. Most éppen azért, mert némelyek elutasították, hogy a fiatal orvosok felvilágosító előadásaik keretében „rákógumit" osztogassanak ingyen a gimnazisták- .nak. Sőt, találtatott olyan prűd igazgatónő, aki azt merészelte kijelenteni, hogy az ő iskolájában a gyerekek nincsenek kitéve AIDS-veszélynek. És megint a visszamaradt szemléletű, prűd társadalom fölött keseregtek a stúdióban.

Elgondolkoztató, hogy a liberálisok mennyire kitartóan tervezik az iskolák szexuálfelvilágosító megszállását. Természetesen szóba sem kerül, hogy ezáltal az iskolák „világnézeti semlegessége" illúzióvá válna, hisz nincs olyan erkölcs, amely a szexualitást figyelmen kívül hagyná. A fölvi- lágosítás a szülők priviléguma és felelőssége, egyúttal rájuk hárul az erkölcsi normák továbbadása is. Az az iskola, amely megfosztja a szülőket ettől a jogtól, tekintélyüket és általában a családi köteléket gyengíti, szakadékot teremthet a gyerekek és a szülők között, a „régi világ - régi erkölcs" elleni lázadásra nevelve a fiatalokat.

Mert mi történik a „szexuális felvilágosítás" címet viselő órán? A velünk született szeméremérzés tervszerű leépítése, a szexuális kérdések részletes tárgyalása koedukált csoportban mindenképpen csökkenti a szeméremérzést és lazítja a hagyományos erkölcsi normákat. Ily módon rögzül az a nézet, hogy nincsenek intim, titkos, netán „szent" ügyeink - félre régimódi gátlás, félre minden tabu, határ és gát! Nem lesz mód egyéni felfedezésekre; mielőtt sor kerülne rájuk, a fejekben már ott az egyen-tu- dás, mindkét nem számára ugyanaz a minta (mellesleg micsoda monotónia!), és az egész csupán csak „szextechnikai" kérdésre korlátozódik. Tompul az érzékenység, elvész a feszültség. Az így „kezelt" gyerekektől elve-