A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
Ä SZÍV - 1993. JÚ9ÍIUS 281 JÚNIUS 13. - ÚRNAPJA: JÉZUS TESTÉNEK ÉS VÉRÉNEK ÜNNEPE MTórv 8,2-3.14b-16; lKor 10,16-17; Jn 6,51-58 Olyan, mint a manna A Szabadulás után a választott nép pusztai vándorlása és ennek egyes eseményei sok későbbi eseménynek és felismert igazságnak lettek előképei. Nem elég kiszabadulni a fogságból, hogy eljussunk az ígéret földjére, át is kell vészelnünk időben és térben a pusztaságot. Az ember viszont táplálék és ital nélkül nem tud megfelelni semmiféle próbatételnek. Amikor végképp elfogytak a tartalékok, akkor kapták az Egyiptomból menekült vándorok ezt a titokzatos, égből szállott valamit, aminek a neve is ez lett: „hát ez meg micsoda?" A manna étel volt számukra és a további élet lehetősége. (Egyél, különben túl hosszú lesz neked az út.) De csak akkor, ha engedelmeskedtek a szabálynak: mindig csak egy napra valót szedjenek belőle. Megvigasztalt engem ez a párhuzam nemrég, amikor kissé szégyenkeztem is amiatt, mennyire kell nekem a mise erőforrása minden nap. Annyi a világon a nyomorúság, annyiféle az ínség és a teendő, hogy helyesebb volna inkább erre szánni több időt. Ki kellene bírnom nekem is „manna" nélkül, hiszen annyian nem jutnak hozzá még vasárnap sem az Oltáriszcntséghez. Az olvasmány megerősített abban, hogy mégiscsak jogos ez az igény a mindennapi erőforrás iránt. Hiszen nem lehet igazán tartalékolni belőle. Ha pedig valami okból mégsem áldozhatok olyan gyakran, ahogyan szeretnék, akkor ő biztosan gondoskodik valamilyen kárpótlásról. Egy kenyérből és egy kehelyből Egy nagy múltú lelkiségi mozgalom fontos összejövetelén szentmisén vettek részt a mozgalom vezetői. Egyikük szerette volna, ha ezt a különleges alkalmat emlékezetessé teszik azzal is, hogy két szín alatt áldoznak valamennyien. Kérte ezért az egyik atyát, tegyenek eleget ennek a kérésnek. Sajnos, lehetetlen - hangzott a válasz -, ebben a templomban csak egy kehely van. Végül is hánynak kellett volna lennie? Hiszen az Oltáriszentség a legmélyebb közösség és összetartozás jele! Nem olyan, mint a manna A manna mégiscsak pusztán előképe, jele annak a Kenyérnek, melyet a mi Szabadulásunk után a Megváltó legnagyobb szeretetének jeléül kaptunk . Előbb meg kellett történnie annak az Egyetlen Áldozatnak, amely szabadulásunkat meghozta, hogy ilyen gyümölcsöt teremjen. A keresztáldozat megjelenítése minden szentmise. Ez az a forrás, amely egyedül elég ahhoz, hogy térben és időben minden éhséget és szomjat végül is megszüntessen. Minden szétszakítottságot, elkülönülést meggyógyítson. Minden bűnért elégtételt adjon. Isten elképzelhetetlen jóságát csak meg nem szűnő hálaadással: az Eucha-
