A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-06-01 / 6. szám
A SZÍV - 1993. JÚLIUS 277 A NEW AGE ÉRTELMEZÉSE I. A mai társadalomtudományi közgondolkodásban erősen tartja magát az az elképzelés, hogy a modern társadalom elvilágiasult. A világ szentségektől való megfosztását, a vallás és intézményeinek szükségszerű háttérbe szorulását hirdető elméletek a mai napig szerfölött népszerűek. Pedig már többen (Shiner, Dobbelaere, Martin, Wilson) kimutatták a sze- kularizációs elméletek logikai problémáit, és inkább ideológiai, mint tudományos jellegét. Mára elérkeztünk oda, hogy a vallásszociológusok között sokkal kevésbé elterjedtek ezek az elméletek, mint a többi szakszociológus és értelmiségi között. Az utóbbi évtizedekben a szekularizációs elmélet kritikái mellett megjelentek azok az írások, amelyek a vallás újjáéledéséről beszélnek (Beckford, Bell). A felvilágosodás kora óta jelenlévő és a technikai forradalom óta a köztudatba is átitatódott „tudományhit", „tudományos messianizmus" nem oldhatta meg az emberi létezés feszítő kérdéseit. Mint várható volt, az eufóriát kiábrándulás követte. A posztindusztriális szekularizált társadalmakban elemi erővel tört fel a transzcendencia iránti igény. A New Age problematikájának tárgyalásakor az alapvető kérdés az, mennyiben beszélhetünk itt vallásról mint vallásról? Hiszen minden frazeológia ellenére a New Age lényegében az immanenda határain belül mozog. Külön nehézséget jelent a kaotikusán sokféle jelenség közül eldönteni, melyek sorolhatók a New Age körébe, és melyek nem. Ez azért van így, mert a New Age voltaképpen valamiféle életérzést jelent és nem gondolatrendszert, és különösen nem intézményesülést. A New Age az „új vallási jelenségek" kifejezésbe nem fér bele - arról nem is szólva, hogy vallás volta is vitatható. A New Age és a szekták között - a elutasíthatóság kedvéért némileg kiélezve - négy alapvető különbséget szükséges kiemelni. Az első különbség, hogy a szekták radikálisan közösség-orientáltak, szemben a New Age individualizmusával. A második, hogy a szekta tanítása a szektatag egész életének horizontját átjárja, meghatározza, ezért a vallásosság különböző vetületei szoros összefüggést mutatnak; ellenben a New Age számára az adott tan nem, vagy csak alig bír befolyással a többi területre. A harmadik eltérés, hogy a szekták általános jellemzője, hogy egy-egy prófétikus, karizmatikus személy varázsa hívja létre és tartja őket össze, míg a New Age meghatározó alakjai nem próféták, hanem elsősorban publicisták (például Ferguson,
