A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-06-01 / 6. szám

A SZÍV - 1993. Június

263

megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg emléknapnak mindörökre.” (Kiv 12,314.)

Maga az áldozati bárány is a pászka nevet viselte. Ezért beszélnek az újszövetségi iratok pászkabárányról. Napjainkban tévesen nevezik a kovásztalan kenyeret pászkának; helyes neve: macesz. A keserű fű vagy saláta pedig az egyiptomi rabszolgasors keserűségét idézte.

Ennek az ünnepnek a megülésére gyűltek a tanítványok Jézus körébe. A vacsorát nyilván már előbb elkészítették - a férfiak megölték a bárányt és nyárson megsütötték, az asszonyok kovásztalan kenyeret és salátát készítettek. Amikor beesteledett, megérkezett Jézus az apostolokkal. A házigazda, zsidó szokás szerint, biztosan mosdóvizet hozott, majd bevezette őket egy tágas, az étkezésre berendezett terembe.

A hagyomány szerint a pászkavacsoránál négy pohár bort szoktak inni. A harmadik pohár bor megivása előtt vette kezébe Jézus a kenyeret és a kelyhet, és ekkor mondta azokat az emlékezetes szavakat, amelyeket a pap megismétel minden szentmisén.

1. Melyek ezek a szavak, vagyis mit mondott Jézus az Eucharisztia alapításánál?

2. A négy közül melyik evangélista nem említi az Eucharisztia alapítását?

3. Milyen csapás kerülte el a bárány vérével megkent ajtajú otthonokat?

4. A kovásztalan kenyér a mai napig is része az Eucharisztiának. Mi a magyar neve? (Nehéz kérdés, de könnyítésül: négy hang, öt betű.)

5. A húsvéti bárány halála és vére kinek az előképe?

Szentjánosbogár levelesládából: A félelemről: ...Én a kutyáktól félek.

Mindig villanyoszlop közelében megyek, ez jó védelem. Persze jó a fa is. - Legtöbbször iskolába menet és jövet szokott előfordulni, hogy villanyoszlopra kellett a kutyák elől másznom. Egy néni mesélte is anyunak, hogy ő látott, amikor lógtam. Azt mondta, az a szegény kisgyerek gyorsan eldobta a táskáját és már fenn is volt. Amikor anyu otthon elmesélte, én azt mondtam, biztosan nem engem látott az a néni, mert én a táskám is mindig felviszem. (Jakab Barnabás, Jánosháza)