A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
A SZÍV - 1993. JA9fZlÁJ( 27 Kedves Szentjánosbogarak! Tavaly a hónap szentje címmel olvashattatok olyan nagy emberekről, akik az európai kultúra születése és egysége érdekében sokat tettek. Most elkezdünk egy másfajta sorozatot: olyan emberekről olvashattok, akik szerzetesek voltak és nagyon szépen, tanulságosan éltek. Kár lenne megfeledkezni róluk. Akivel kezdjük a sort, Magyarországon élt az elmúlt évtizedekben, egy egyszerű ember volt, mint akárki más, és jezsuita testvér. A hivatalos egyház (még) nem avatta szentté, de sok ember szemében, szívében szentként él. Te kire nézel fel? Kit tisztelsz? Ha van a környezetedben olyan, akit nagyon tisztelnek, szeretnek (aki már meghalt), írj róla nekem. Kálmán Sándor (1912-1970) A hirtelen és váratlan halál mindig megdöbbent és gondolkodásra késztet. Különösen akkor, ha olyan valakinek a váratlan távozásáról kell értesülnünk, akit nagyon tiszteltünk és szerettünk. Ezért fogadtuk különös meghatódottsággal és szomorúsággal a hírt 1970. március 12-ének délelőttjén, hogy szeretett testvérünk, Kálmán Sándor elköltözött az Úrhoz. Feltűnt mindenkinek, hogy a mindig pontos testvér nem jelent meg a reggel 6 órakor kezdődő szentmisén. Kopogtattak, zörgettek a szobája ajtaján, semmi hang. Az ajtót betörték, és a testvér szép nyugodtan, gondosan betakarózva feküdt ágyában, de már holtan. SUGÁRZÓ TESTVÉREINK A piarista atyák ünnepélyes gyászmisét mondtak érte, Albert István tartományfőnök vezetésével. Homíliájában a főcelebráns többek között ezeket mondta: Sanyi testvér foglalkozására nézve szabómester volt, de hitét és emberségét tekintve egyetemi katedrát érdemelt volna. Azt lehet róla megállapítani, hogy „meghalt a piaristák lelkiatyja''. Ha valakinek volt valami bánata, felkereste a testvért a kicsiny műhelyszobájában, előtte kiöntötte lelkét, és mindjárt megkönnyebbülhetett, mert megértő, együttérző testvérre akadt. Nagyon intelligens, diszkrét volt, tudott hallgatni, mint a sír. Endrédy Vendel ciszterci apát is nagyon szerette őt, és elmondta róla, hogy egy alkalommal a pannonhalmi bencés atyák tettek kísérletet, hogy megszerezzék maguknak Sándor testvért, de a budapesti piaristák azt üzenték, hogy ha még annyi aranyat is kínálnának érte, amennyit a testsúlya nyom, akkor se adnák oda. Ide kívánkozik egy vallomás is, melyet egy piarista atya tett röviddel a testvér halála után: „Sándor testvért a piarista rendházban mindenki szerette. Megbecsülése itt-tartózkodása folyamán csak egyre nőtt. Amikor sekrestyés volt, hallatlan pontosság jellemezte, és igen jól értett a ministránsok fegyelmezéséhez anélkül, hogy hangosko
