A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
230 XPVrOLIXUS LTJLXlStqi ‘TÁjt'KPZrwrÓ Igazságosság, öröm és béke a Szentiélekben Hivatás - május 2. - húsvét 4. vasárnapja ApCsel 2,14a.36-41; lPét 2,20b-25; Jn 10,1-10. A hivatások vasárnapján Jézust mint jó Pásztort állítják elénk az olvasmányok. Ez a jó Pásztor mindenkit, a távolról érkezőket is HÍVJA, hogy kimentse őket „ebből a romlott nemzedékből". VASÁRNAPI GONDOLATOK De akkor mi lesz ezzel a romlott nemzedékkel?! Őket talán nem akarja kimenteni? Őket nem akarja megmenteni saját romlottságuktól? Nagyon is akarja! Csakhogy a hívásra visszautasítással is lehet válaszolni. Akaratunk ellenére nem ment ki bennünket. Pedig ő az a jó Pásztor, aki egyben Bárány is, mert minden romlottságunkat saját testében vitte föl a keresztre, hogy a tévelygő juhok - mi magunk - megtérhessünk hozzá, oltalmazónkhoz. Ő az a Pásztor, aki a zsoltáros szerint is az igazság ösvényén vezet minket, akinek pásztorbotja minden veszedelemben tökéletes oltalmat nyújt. Akihez bizalommal lehetünk, mint a juhok, akik jól ismerik saját pásztoruk hangját. Követik, mennek utána, hiszen előttük jár. Hogy mint az üdvösségre vezető ajtó örökre nyitva álljon és minden hozzá térőt bebocsásson. Ő az ajtóban álló Pásztor is: a bőséges élet forrása. Miben áll ez a bőséges élet? Vannak-e feltételei? Igen. Isten kihív bennünket előző életünkből. Ebben van még valami, ami nem egészen az Övé. Kihív ezért belőle, és egészen új felé vezet. Állj a hátam mögé! - Ezt mondja Jézus Péternek, Andrásnak, Jakabnak, Lévinek, a gazdag ifjúnak és most neked. Ha egyszer is mondta már neked, akkor pontosan tudod, mi a HIVATÁS. Bőséges életed, elveszített és újra megtalált életed úgy lesz boldog, ha hallgatsz rá, tényleg a háta mögé állsz és követed. Ha habozol, ha kibúvókat keresnél, olvasd el ma még a királyi mennyegzőről szóló példabeszédet is (Mt 22,1-14). A meghívás mindenkor kiválasztottság: megtiszteltetés és lehetőség. Jézus még többet akar nekünk adni bőséges életéből. Már nem szolgájának, hanem barátjának tekint és örömének asztalához akar ültetni. A hívásra nemmel válaszoló ettől fosztja meg magát, ha megmarad a „romlott nemzedék" kétségbeejtően beszűkült örömei között. Mégis sokan így döntenek, mert a jó Pásztor nyomában járni keresztútjárás és az odaadott élethez nincs erejük. Elrettentő az az igazság, hogy Ő olyan pásztor, aki a bárány sorsát is vállalta. Pásztornak még csak beállnék, tűnődnek, na de báránynak... Hát ezen áll, vagy bukik minden papi hivatás sorsa. Sőt, minden hivatás sorsa ezen múlik. Amikor hivatások vasárnapján a szokásosnál is buzgóbban kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába, ne feledkezzünk el a keresztség- ben és a bérmálásban kapott hivatásunkról sem.
