A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1993. MÁJUS 195 Együttérezni az egyházzal? III. S okféle alapon, sokféle szándékkal kritizálják a látható egyházat, a papságot, a hierarchiát, a templomba járókat. Olykor nem kevés zavart okozva. A kritika fontos és szükséges, de hogy hiteles-e, az attól is függ, felelősséggel, kellő megfontoltsággal, körültekintéssel, „belülről" történik-e. Mint ahogy a kritika elutasítását is hiteltelenítheti például túlérzékenység, felszínes egyháziasság, külsőséges vallásosság, téves egyházkép, teológiai művelet- lenség, nem kevés kárt, zavart okozva. Februári számunk 85. oldalán felsoroltunk néhány szempontot az Amerikában élő Őrsy László egyházjogász nyomán. Előző számunkban elkezdtük részletesebben elemezni ezeket a szempontokat, Őrsy László kifejtésében. Eligazításul szolgálhatnak azok számára is, akik „kívülről" tekintenek az egyházra, de valóban tiszteletben tartják a tőlük eltérően gondolkodókat, akkor is, ha hívő katolikusokról van szó, és nemcsak hangoztatják a türelmet a másként gondolkodókkal szemben. (A szerk.) 6 7 8 A KIBICNEK SEMMI NEM DRÁGA 6. Hinni az egyházban, amely tévedhetetlen, de tagjai tévedhetnek. Az egyház, amely emberi keretben él és fejlődik, birtokában van Isten kinyilatkoztatásának. Amikor az egyház a kinyilatkoztatás teljes értelmét keresi, akkor ebbe a keresésbe igen sokszor emberi gyarlóságok is belejátszanak. Amíg a egyház nem éri el a teljességet, és nem állítja, hogy egy tanítás véglegesen a kinyilatkoztatáshoz tartozik, addig mindig ott a lehetőség, hogy emberi gyarlóságok keverednek az igazság keresésébe, amit később ki kell javítani. Gyanús, ha valaki ezt az emberi gyarlóságot letagadja. 7. Legyünk mindig óvatosak, amikor megkülönböztetni próbáljuk a tanító egyházat a tanuló egyháztól. Az egyházban működő Szentlélek mély meglátásokat adhat a legegyszerűbb hívőnek is, aki így a maga módján az egész egyházat taníthatja. Azt hiszem, nem volt az egyház életében időszak, amikor a püspökök olyan intenzíven tanultak volna, mint a zsinat háromnégy éve alatt, amely hatalmas továbbképző iskolának bizonyult a világ legjobb teológusainak részvételével. A teológusok fölvetettek gondolatokat, a püspökök a maguk tapasztalatával megrostálták őket, és ebből születtek a zsinati elhatározások. Ilyen együttműködésre van szükségünk ma is! 8. A tanítási tekintélyt az egyházban mindig a maga igazságában kell tisztelni. Ha a pápa és a püspökök úgy tanítanak valamit - és ez termé-
