A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
188 KATOLIKUS LLLKIS'Égi TÁJÉKOZTATÓ Tábori mise ÁPRILIS 25. - HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA ApCsel 2,14.22-28; lPét 1,17-21; Lk 24,13-35. J eruzsálemből Emmausz 2-3 óra járás. Amikor fiatal koromban lelkigyakorlatos kirándulásokra jártunk, ennyit sűrűn megtettünk, például hazafelé a Pilis valamelyik plébániájáról Pomázig. Útközben még beszélgethettünk a lelkigyakorlatvezetővel, a csoportvezetőkkel vagy egymással. Az ilyen alkalmakkor gyakran ünnepeltünk tábori miséket a szabad ég alatt, magunk építette-díszítette oltáron, nagyon bensőséges, közösségi formában, amely az utolsó vacsorát sokkal inkább megjelenítette számunkra, mint az „otthoni" misék. A feltámadásnak az a két tanúja, akiket emmauszi tanítványoknak nevezünk, lényegében ilyen élményben részesült - élesben. Igaz, ők nem kirándulni, nem is lelkigyakorlatozni indultak. Reményvesztve, életcéljukból kiábrándulva indultak el Jeruzsálemből - jobb híján - Emmauszba. Az útközben hozzájuk szegődött Vezető gyanútlan kérdéseket tett föl nekik, a Szentírás avatott ismerőjének bizonyult, mert magyarázatai lángra gyújtották a reménytelen tanítványok szívét. Mire megtették a 60 stádiumnyi utat, már sokkal világosabb lett minden. A „hozzájuk tartozó asszonyok'' zavaros állításai új fényben kezdtek ragyogni. Amikor aztán beteltek az Ige liturgiájával, részük volt egy újabb „utolsó" vacsorában, egy igazi kenyértörésben is. Ez az az esemény, amely egészen megnyitotta szívüket és végre felismerték a Feltámadottat. (Visszafelé bizonyára rövidebb ideig tartott útjuk.) A tábori misék romantikája felejthetetlen a fiatalok számára. Ezért is élünk vele sűrűn lelkigyakorlatokon, cserkész- és hittantáborokban. De minden szentmisének ilyen bensőségesnek, meghittnek kellene lennie! Elhangzik az Üzenet, a Jóhír - sosem lehetünk közömbösek iránta. Nemcsak azoknak a tanúknak, nekünk is Ő fejti ki az írásokat (most ebben a percben is). Nemcsak számukra töri meg a Kenyeret, hanem mi is felismerjük Őt a kenyértörésben. Felismerhetjük Őt a másik emberben, akivel ugyanabból a Kenyérből részesülünk, de olyan másik emberben is, akivel még nem törtük meg együtt azt a Kenyeret. „Hálát adok, hogy Tested táplált, hálát, hogy ma is szólt Szavad, hálát adok, hogy lelkem biztos cél felé halad." Amen. Bdrdosy Éva
